Laky Imre
Laky Imre (alistáli),
m. kir. rendőrfelügyelő, L. Imre törvénybiró és Aranyi Krisztina fia, szül. 1865. decz. 5. Debreczenben; a budapesti főreáliskolában tnault 1884-ig; azután az egyetem bölcseleti facultására iratkozott be. 1886-ban Debreczenbe ment és a Debreczeni Ellenőrnek belmunkatársa lett; vezette a lapnak szinházi, szépirodalmi, társadalmi s közgazdasági rovatát két évig; azután katonának állott be és 12 évig szolgált mint tiszt a cs. és kir. 39. sz. gyalogezredben. 1898 őszén kinevezték m. kir. állami rendőrségi felügyelővé Budapestre s ekkor a hadsereg tartalékába lépett.
Tárczaczikkei s egyéb hirlapi közlései a Debreczeni Ellenőrben (itt jelent meg katonáskodása alatt 1894–95. az occupált tartományokból írt Boszniából és Boszniai tárczalevelek czímű czikksorozata Alexis álnév alatt), a Debreczeni Hirlapban, Debreczen-Nagyváradi Értesítőben, a Debreczenben, Magyar Nők Lapjában és az Aurorában jelentek meg részben Alexis és L. I. jegy alatt.
Munkái:
1. A világ zajából. (Rajzok, elbeszélések. Debreczen, 1887. (Vértesi Arnold előszavával).
2. Vitőr-, kard- és párbajvivás. Murcz F. után ford. U. ott, 1890. (Magyar, német és franczia szöveggel.)
Kéziratban: Papageno, vagy a mai cselédek, bohózat Kneisel után ford. a magyar viszonyokhoz alkalmazva (1889-ben került először szinre Debreczenben és azóta több vidéki szinpadon is előadták); Véres napok, magyar tört. szomorújáték (1889. febr. 2. került szinre szintén Debreczenben.)
M. Könyvészet 1887. és önéletrajzi adatok.
