Listi László
Listi László (köpcsényi és jánosházai gróf),
költő, b. L. Ferencz szamosujvári kapitány és Gyulaffi Zsuzsánna (Wesselényi Pál özvegye) fia, szül. 1628 körül Erdélyben; atyja 1630-ban elhalván, L. neveltetése anyja gondjaira volt bízva, ki igen előkelő úriasszony és buzgó katholikus volt; miután a család minden tagja tudományosan képeztetett, L. is a családi hagyományhoz méltó nevelésben részesült; föltehető tehát, hogy bővebb tapasztalás gyűjtése végett külföldön is járt és valamelyik kath. egyetemen tanult. 1630. nov. édes anyjával együtt Magyarországba költözött. 16 éves volt akkor, midőn öreg Rákóczy György támadása idején nagybátyjával és gyámjával Listius Jánossal együtt hűtlenségbe esett, melyért III. Ferdinánd király jószágait elkoboztatta; de rövid idő múlva kegyelmet kapott. Ebben az időben Köpcsény vára (Mosonym.) igen népes volt; L. Jánosékon kívül, ott lakott még L. unokatestvérének özvegye Pirkainer Apollonia is két kis fiával, de mert L. János szerepe a jószágok gondviselését illetőleg öcscse nagykorúságával megszünt s ez nem sokkal utóbb Lipcse-várába tette át lakását: L. egyedül úr lett Köpcsény várában, miután édes anyja még néhány évet Erdélyben töltött. A környékbeli főurak legtöbbjével atyafiságot tartván, ezek bizonyára szivesen látták maguk között a nagy vagyonú, szép műveltségű ifjút, ki idejében utána látott, hogy a világban való boldogulhatását házasság kötése által is elősegíthesse. 1645-ben Belotincz kastélyban (Zalam.) eljegyezte a gyermekkorból még alig kilépő Bánffy Hedviget, gróf Bánffy Kristóf tárnokmester leányát, és a házasság 1646-ban létre is jött. Maga állandóan Köpcsényben, ritkán sopronmegyei Kabold várában tartózkodott. Javait lehetőleg egy helyben csoportosította; de az eszközök, melyeknek segítségével czélját keresztül vitte, furfangos, ravasz embernek tüntetik fel. Mindazonáltal rossz gazda volt és nagy vagyona mellett örökös pénzzavarban szenvedett. Közhivatalt nem viselt, a nyilvános életben nem szerepelt, de közel lakván Bécshez, többi főuraink példájára gyakran megfordulhatott az udvarnál, hol nem volt kegyeletben, mert mindeddig semmi kitüntetésben sem részesült. Pedig Listiben erős dicsvágy lakozott, párosulva féktelen szenvedélyekkel. Előszeretettel foglalkozott a tudományokkal, ösmerte a görög és római classikusokat, úgymint a régibb magyar költőket, kitünően jártas volt nemzetének történetében, tájékozott a politikai viszonyokban. 1651-ben jelent meg gróf Zrinyi Miklós Szigeti veszedelem cz. munkája mely dicsvágyát és öröklött hajlamait újból erősen az irodalom terére vonta. Zrinyi példáját követve «csak mulatságul és idő megcsalásul» hozzáfogott a mohácsi veszedelemről való munkájának megírásához. 1653-ban már (neje halála után) második házasságban élt Kecskés Évával (kinek atyja K. János a királyi jövedelmek főpénztárnoka volt). Miután unokaöcscsei időközben meghaltak, L. egyedüli úr volt Köpcsényben. 1655. június 26. fiával Györgygyel együtt köpcsényi örökös grófságra emeltetett. De Bécsben, daczára grófi kitüntetésének úgy, az udvar, mint saját honfitársai részéről mellőztetést kellett tapasztalnia. Már ekkor kicsapongásairól és fajtalanságairól, melyeket leplezni tudott, hírek terjedtek el a vidéken. Unokatestvére L. János az 1655. országgyűlésen a nádor előtt azzal vádolta L. Lászlót, hogy felesége által gyermekágyi betegséget szinleltetve, csalárdul egy újszülött fiút csempészett ágyába s azt most törvényes utódjának nyilvánítja. L. panaszt emelt a király előtt, ki a pozsonyi káptalanra bízta az ügy megvizsgálását; L. János azonban, nem tudván bizonyítani, veszélyes vádjától elállott. Ettől kezdve a rokonok még engeszelhetetlenebbül gyűlölték egymást. L. minden eljárásában a legnagyobb óvatosságot követte s valóban genialis módon tudta hasznára fordítani a pórok babonaságát. Ördöngös könyveket másoltatott, sötét éjszakákon misét mondatott az akasztófa alatt, éjfél idején fazekakat ásott el a kereszt-utakon, tele az ördög számára mindenféle étkekkel, a miért neki, a nép hite szerént, oly erszényt adott, a miből az arany soha sem fogy ki. Ily módon senkinek sem tünt fel, hogy teli marokkal szórta az aranyat; ezért híresztelte a nép, hogy a gróf az ördöggel czimborál, és kerülték a várát. Így L. elérte czélját, nem fürkészték titkos tetteit. Habár anyja, ki Köpcsény helységben lakott, gyakran intette fiát, ez mit sem használt; sőt ezért anyját is meg akarta mérgezni. Hajmeresztő híreket kezdtek suttogni az emberek, gyilkosságot, méregkeverést emlegettek, előbb csak titokban beszéltek a rejtélyes bűntettekről és végre az ország szine előtt vádolták Listit mint gyujtogatót, gyilkost, méregkeverőt. a vádak valóknak bizonyulván, bűneiért lakolni kellett. Az 1659. 112. t.-cz szigorú vizsgálatot rendelt ellene és ennek alapján Wesselényi nádor Listit horribilis excessusaiért a pozsonyi káptalannál 1661. máj. 23-ra törvény elé idéztette. 1661. aug. 25. írja Vitnyédy Zrinyi Miklósnak Sopronból: «gróf Listius Lászlót az hamis pénzverésért Ausztriában elfogták és az Rumor mesternél vagyon.» Végre Bécs város tanácsa törvényszékké alakulva, decz. 22. meghozta ellene az ítéletet, melyél fogva mint hamis pénzkészítő pallós általi halálra ítéltetett és összes javai a felség számára lefoglaltattak. Igy halt meg 1662. február 16. (mikor az ítélet megerősíttetett) után. Szerencsétlen gyermekét, ki saját fia s örököse gyanánt neveltetett, atyja halála után megfosztották nevétől és örökségétől; ekkor L. édes anyja, Gyulaffy Zsuzsánna, vette pártfogásába és Listius névre nemes levelet is szerzett neki, mert eddig csak László fiának, Lászlófi Györgynek emlegették. Balvégzete ezt is utolérte, mert mint pozsonyi diák valami leányon összekapott egy patikárus legénynyel korcsmai szólalkozás közben és pisztolyt rántott reá; a golyó véletlenül a korcsmáros fiát holtra találta; ezért 1678-ban elítélték s börtönbe zárták, a hol eszendő alatt megölte a szégyen és bánat.
Munkája: Magyar Márs avagy Mohách mezején történt veszedelemnek emlékezete, 2rét 154 lap és Reges Ungariae ab Anno Christi CDI ad Annum MDCLII. Ungaricis Rhythmis descripti 80 lap. Bécs, 1653. (Hozzá: Peroratio, Hunyadi János, Szilágyi Mihály, Scythiából kijött magyarok hét kapitányi, A szerencsének állhatatlanságáról, A boldogságos szűz Máriához, Magyarország pátronájához, A nemes Magyarország czímeréhez, Lajstrom, melly ez könyvben levő nevezetesebb dolgoknak feltalálására igazít. Ujabb kiadásai: Köpcsényi és Jánosházai báró Listi László költői munkái, Ürményi József által. Pest, 1855. (Ujabb Nemzeti Könyvtár V. kötete) és Olcsó könyvtár 289. sz. Listi László munkái. Életrajzzal bevezette Komáromy András. Budapest, 1891. (Ism. Váczy János, Irodalomtörténeti Közlemények 1891; Heinrich G. Egyetemes Philologiai Közlöny 1892. és Komáromy válasza ezekre Irod. Közlem. 1892.)
Nevét Liszti, Liszthi, Listius, Listhius, Listhy és az erdélyi szászok Listh vagy Listnek írták; ő nevét Listiusnak írta.
Horányi, Memoria II. 497. l.
Wagner, Carolus, Collectanea genealogico-historica. Posonii, 1802. Dec. III. 60., 61. l.
Katona, Historia Critica XXXII. 911. l.
Toldy, Handbuch der ungr. Poesie I. 66. l., Nemzeti Irodalom Története, M. Költészet Története és Összegyűjtött munkái. Pest. 1870. III. 107. l.
Ponori Thewrewk József, Magyarok születés napjai. Pozsony, 1846. 80. l.
Uj M. Múzeum 1854. 507. l. (Gr. Kemény József.)
Ferenczi és Danielik, Magyar Irók I. 299. l.
Nagy Iván Magyarország Családai VII. 144., 146. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 368. l.
Századok 1886. (Komáromy András), 1889. (Csergheö és Komáromy).
Komáromy András, Listi László élete. Bpest, 1887. (Ism. Nemzet 108. sz.)
Petrik Bigliogr.
M. Könyvészet 1891.
Irodalomtörténeti Közlemények, 1894. (Illésy János, L. életéhez), 1895. (L. és Wesselényi Ferencz), 1897. (L. ősei, szül. éve, grófi diplomája, M. Mársa. életéhez adatok.)
Egyetemes Philologiai Közlöny 1892–1894.
Illéssy-Pettkó, Királyi Könyvek 129. l.
M. Hirlap 1896. 237. sz. (Komáromy A., A becsempészett örökös.)
