Lucich Géza,
Lucich Géza,
okleveles gyógyszerész, szül. 1835. nov. 11. Zsebelyen (Temesm.); a gymnasiumot 1849-ben Pozsegán befejezvén, Pesten 1851-től a gyógyszerészetre adta magát és 1857-ben megszerezte a gyógyszermesteri oklevelet a budapesti egyetemen. Innét Bécsbe ment, hol Redtenbacher egyetemi tanár laboratoriumában dolgozott 1862-ig. Ekkor a budapesti egyetemre chemiai tanársegédnek nevezték ki. 1867–68-ban Pozsonyban gyógyszerész. 1869-ben tanári vizsgát tett a pesti egyetemen a vegytanból és természettanból, 1868-ban helyettes tanár lett a pozsonyi főreáliskolában, 1869-től pedig rendes tanár. Megtartotta gyógyszertárát is; de e miatt sok kellemetlensége volt, míg utóvégre eladta azt. Kiváló érdemeket szerzett a pozsonyi vízvezeték létesítéséhez szükséges kitünő ivóvíz kipuhatolása által. 1863 óta tagja volt a k. m. természettud. társulatnak, továbbá a berlini chemikus és a boroszlói mérnök-társulatnak, ezenkívül 1877-től iparhatóság felügyelője a pozsonyi dinamit-gyárnak. Meghalt 1895. február 25-én Pozsonyban.
Czikkei a Természettud. társulat Közlönyében (1865. Az allégenysav hatása az iblanyfémekre, Ozon és szénéleg hatnak-e egymásra? Pótkávé egy neme); a Gyógyszerészi Hetilapban (1862. Anatherin szájvíz, Lesz vegy- és gyógyszertani szótárunk, Ismét ólomtapasz, tisztított méz és szürke higanyír készítése, 1864. A füsttermesztőkről, 1867. Biztos módszer málnaszörpöt készíteni); a Pharmaceut. Centralhalleben (Berlin, 1873. A copaivasav előállítása és annak vegyi tanulmányozása); a pozsonyi természettud. társaság Közlönyében (1885. A bor elemzésnek újabb módszeréről).
Antolik Károly, A pozsonyi m. kir. állami főreáliskola Értesítője 1895. 111., 168. l.
Pallas Nagy Lexikona XI. 706. l. és önéletrajzi adatok.
