Lukács György,
Lukács György,
államtitkár, erdélyi nemes családból származott; atyja a Magyarországba szakadt ág egyik tagja, Lukács Ignácz nagyváradi földbirtokos volt. L. György született 1820-ban Nagyváradon (Biharmegyében); ott végezte a gymnasiumot és 1835–37-ben a jogi tanfolyamot; 1838-ban előbb Biharmegyénél, majd Pesten a királyi táblánál volt gyakorlaton. 1839-ben az országgyűlésen volt Beöthy Ödön mellett és ugyanez évben ügyvédi vizsgalatot is tett. 1841-től 1848-ig, mikor gyakorló ügyvéd volt, nem volt Biharmegyének egyetlen közgyűlése, a melyen jelen ne lett volna. 1848-ban Szemere Bertalan a belügyminiszteriumba hívta meg miniszteri titkárnak. Midőn az országgyűlés a honvédelmi bizottságot megállapította, L. mint a belügyminiszteriumtól megbizott referens működött. A kormányt Debreczenbe is követte s egészen a fegyverletételig szolgálta. A szabadságharcz után ügyvédeskedni kezdett, de mivel engedélyért az absolut kormányhoz folyamodni nem akart, abba hagyta az ügyvédeskedést és a magánéletbe vonult vissza. 1853-ban nőül vette Tarr Krisztinát (hat élő gyermeke közül egyik leánya Lukács László miniszter neje). 1861-ben Nagyvárad városa megválasztotta polgármesterévé s később ugyan-e város országgyűlési képviselővé; midőn az országgyűlés feloszlattatott és az alkotmányos tisztviselők állásukról országszerte leköszöntek, a városi tisztikar élén ő is lemondott polgármesteri állásáról. 1865-ben Nagyvárad ismét őt küldte az országgyűlésre képviselőjének. 1867-ben ujból elvállalta Nagyvárad polgármesteri székét és azt 1875. okt. hónapjáig viselte, a midőn Tisza Kálmán belügyminiszter, mint közgazdasági szaktekintélyt, az egyenesen az ő részére szervezett miniszteri tanácsosi állásra a belügyminiszteriumba meghívta s ott a közigazgatási államtitkári teendők vitelével megbízta. 1879-ben a szegedi katasztrófa alkalmából az első intézkedések foganatosítása czéljából kormánybiztosul küldetett a romba dőlt városba s ott szerzett érdemeinek jutalmául a szent István-rend keresztjét kapta. A közigazgatási reformtörvények szerkesztésében nagy rész jutott neki; midőn a király 1885. jún. 13. államtitkári czímmel és jelleggel is felruházta, e minőségében még a belügyminiszterium személyi ügyeinek gondozása is neki jutott. Meghalt 1892. aug. 25. Salzerbadban (Alsó-Ausztria) 72 éves korában.
A Kossuth szerkesztette Pesti Hirlapba mint jeles tollú publicista huzamos ideig dolgozott és levelezett Várad-Olasziból (1843. 246. sz. sat.); a M. Gazda (1844. I. 37. sz.) kivonatokat hozott a takarék-magtárak állítása ügyében írt biharmegyei leveleiből; a nagyváradi Szabadságban (1893. 5. sz. L. írt önmagáról)
Ország-Tükre 1862. 7. sz. arczk. (Marastonitól).
Ország-Világ 1889. 20. sz. arczk.
Armenia 1891. arczk.
Vasárnapi Ujság 1892. 35. sz. (Nekr.), 36. sz. arczk.
M. Közigazgatás 1885. 26. sz., 1892. 35. sz.
Bozóky Alajos, A nagyváradi kir. akadémia százados multja. Bpest, 1889. 203., 204. l.
Budapesti Hirlap 1892. 235. sz.
Nagyvárad 1892. 235. sz. és gyászjelentés.
