Majthényi Adolf (kesselőkeői),
Majthényi Adolf (kesselőkeői),
canonjogi doktor, apát, szül. 1814. jún. 10. Novákon (Nyitram.); 1829-ben a növendékpapok közé fölvétetvén, a pozsonyi Emericanumba küldetett; 1830-tól a bölcseletet és theologiát Nagyszombatban hallgatta, 1835-től pedig a pesti egyetemen a canonjogot s ezalatt a Terézvárosban hitszónok is volt. Midőn canonjogi doktorrá avattatott, 1837. jún. 18. áldozópappá szentelték fel és Udvardra, 1839-ben Naszvadra küldetett káplánnak. 1840–44-ig Kopácsy primás udvarában működött mint szertartó, levéltárnok és szentszéki jegyző, 1844. máj. 5. elnyerte az udvardi plébániát, a hol 1850-ben alesperes lett. 1861. márcz. 18. pozsonyi, ápr. 22-én pedig esztergomi kanonokká neveztetett ki. Még ezen évben a bécsi Pazmaneum igazgatója (1864-ig), 1866-ban pécsváradi czímzetes apát, 1869. szept. 15. sasvári főesperes lett. Meghalt 1871. máj. 14. Esztergomban.
Összegyűjtötte az 1867-ben életben levő esztergom-főegyházmegyei papok életrajzát ily cz. kéziratban: Album cleri a. dioecesis Strigoniensis sub gubernio cels. ac rev. dni principis primatis et archiepiscopi Joanni Bapt. Simor a. 1868. concinnatum. (A primási levéltárban; Zelliger fölhasználta munkájában).
Zelliger Alajos, Egyházi irók Csarnoka. Esztergom, 1893. 131. l.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 481. l. és gyászjelentés.
