Moltke Lipót Miksa,
Moltke Lipót Miksa,
hirlapíró, 1848–49. honvéd, szül. 1819. szept. 18. Küstrinben (Poroszorsz.), hol atyja M. Gusztáv városi tanácsos volt; miután még gyermekkorában elvesztette atyját, neveltetéséről anyja gondoskodott és az ottani gymnasiumban tanult. Mint kitünő tanuló, elszegényedett családjára nem számítva, a berlini egyetemen folytatta tanulmányait és hogy magát fentarthassa, egy ottani terménykereskedésbe állott be mint inas. Az erős munka azonban a gyenge testalkatú fiúnak elviselhetetlen volt; azért könyvkereskedősegéd lett és itten tudásvágyát bőven kielégíthette. 1840-ben Odera-Frankfurtba ment, szintén könyvárusi segédnek. Miután tudomást szerzett az erdélyi szászokról, vágya kelt ezen népet közelebbről megismerni; azért előbb Nagyszombatban, majd Pesten keresett könyvárusi alkalmazást Hartlebennél, végre a Német könyvkereskedésében Brassóban. Itteni tartózkodása alatt (1841–1849) írta a szász népet dicsőitő legszebb költeményeit. Brassóban alapította a férfidalegyesületet, 1849-ben pedig a Kronstädter Wochenblatt szerkesztője lett és a lap czímét Kronstädter Zeitungra változtatta. A magyar szabadságharcz őt is magával ragadta s 1849. máj. a honvédek közé lépett; Bem kinevezte hadnagynak és aug. 13. előbb az oroszok, majd az osztrákok foglya lett. Midőn tovaszállították az országúton, találkozott fiatal nejével, kitől elbucsúzott. Görczön, Laibachon és Polán keresztül Triesztbe vitték, hol mint írástudót a zászlóalj irodájában alkalmazták. Két és negyedévig tartott ezen önkéntelen fogsága, míg végre szabadon bocsátották. Ausztriából számüzetve, nejével együtt Küstrinbe utazott, 1852-ben pedig Berlinbe, hol 1864-ig tartózkodott. A német nyelv kutatását tűzte ki élete czéljául és ezen törekvésében a Grimm testvérek is buzdították; azonban a megélhetési ösztön a könyvgyártás terére utalta. 1864-ben Lipcsébe költözött és ekkor a Shakespeare tanulmányozására adta magát; több eredeti kiadása és mások munkáinak átdolgozása révén jeles Shakespeare-kutató hírnevet szerzett. 1884-ben a lipcsei iparkamara könyvtárnoki hivatalát nyerte el és ezzel a megérdemelt nyugalomban részesült. Meghalt 1894. jan. 19. Gohlisban (Lipcse mellett).
Munkái:
1. Heideblümchen, gepflückt am Eingange des Dichterhaines. Leipzig, 1840. (Költemény).
2. Festgesang zur feierlichen Einweihung der von Heinrich Maywald in der ev. Pfarrkirche zu Neustadt neuerbauten Orgel… in Musik gesetzt von Johann Hedvig. Kronstadt, 184?
3. Bühnen-Kaleidoskop für Kronstadts Theaterfreunde und Theaterliebhaber überhaupt. Herausgegeben von -tk-. Kronstadt, 1841. (A brassói szinházban 1841. okt. 23-tól decz. 3-ig előadott drámai szinművek kritikája).
4. Ufermuscheln. Neue dichterische Versuche. Kronstadt, (Leipzig), 1842.
5. Monumente für Momente, Poetisches Tagebuch. I. Bd. 1. Heft. Leipzig, 1843.
6. Wir sind ein Volk aus deutschem Blut. Lied im Geiste der Siebenbürger Sachsen gedichtet und ihrer edlen Nation gewidmet. In Musik gesetzt und für vierstimmigen Männerchor eingerichtet von Joh. Hedwig, Kronstadt. 1843.
7. Neuere Gedichte. Leipzig, 1843. Két rész. (I. Ufermuscheln. Neuere dichterische Versuche. II. Tag- und Nachtfalter.).
8. Zwei Lieder für die Siebenbürger Sachsen. Ihrer edlen Nation gewidmet. Kronstadt, 1844.
9. Sporn- und Stachellieder für das deutsche Volk. Den Manen Robert Blum's und ihrem Rächer Joseph Bem gewidmet. Kronstadt, 1849.
10. Deutsche Lieblingslieder. Gesammelt und herausgegeben von… Kronstadt, 1850.
Kéziratban: Michael Weisz. Ein Trauerspiel.
Kayser, Allg. Bücher-Lexikon. Leipzig. 1841. VIII. 108. l.
Trausch-Schuller, Schriftsteller-Lexikon II. 440., IV. 296. l.
Petrik Bibliogr.
