Nagy Aladár (felső-győri),
Nagy Aladár (felső-győri),
orvosdoktor, katonai főorvos, N. Iván történetíró és Csató Mária fia, szül. 1856. aug. 3. Horpácson (Nógrádm.); a gymnasiumot a pesti piaristáknál, az orvosi tanfolyamot az egyetemen 1879. júl. bevégezte; még mint szigorló azon év nov. 1-től a kolozsvári egyetemhez boncztani tanársegédnek neveztetett ki s ugyanott tette le az orvosi szigorlatokat és 1882. máj. 20. egyetemes orvosdoktorrá avattatott. Ekkor Téthre (Győrm.) ment körorvosnak, mely állásra még távollétében (1882. júl. 1-től) megválasztatott. Két évet töltvén Téthen, a katonai orvosi pályára szánta magát, és pár hónapra kórházi gyakorlatra Bécsbe ment. 1884. jan. 25. a közös hadügyminiszter a bécsi 1. sz. Garnison-kórházhoz főorvosnak nevezte ki. Bécsből 1885. máj. 1. áttétetett Horvátországba Kosztajniczába a 96. sz. Ramberg-féle gyalog-ezredhez. Ez időtől fogva Kosztajnicza, Petrinya, Károlyváros és Zágráb voltak tartózkodási helyei; azonban megbetegedett és felgyógyulása nem következvén be, 1887. jan. 29. két évre nyugdíjazták. Ekkor hazatért, de nyugtalan lelke sokáig foglalkozás nélkül nem maradhatott; 1889. márcz. 1. Duna-Bogdányban (Pestm.) körorvosi állomást vállalt el, különösen annak erdős, regényes fekvése miatt, élvezetes tért remélve kedvencz tudományának, a botanikának művelésére is, miután mintegy 2000 darabból álló általa Magyarországon és Erdélyben gyűjtött növénygyűjteménynyel is bírt; ezenkívül gyűjtött érem- és régészeti tárgyakat. A nyelvek tanulására igen fogékony volt; igy elsajátította a latinon kívül a német, franczia és horvát nyelvet; olaszul, angolul és hollandul pedig olvasott és értett. 1889. máj. 18. a k. hadügyminiszteriumtól szolgálaton kívül főorvosi rangjában is megerősíttetett. Azonban egy betege látogatása alkalmával meghűlvén, influenzába esett és 1890. jan. 24. meghalt.
Czikkei a Fővárosi Lapokban (1876. Az állatok társas életéről); a Századokban (1876. A pristaldusok).
Munkája: A drágaköveknek mint ékszereknek valódiságuk ismertetése, becse és árszabása a közéletben és kereskedelmi szempontból való használatára. Bpest, 1875.
Fordított sokat németből, francziából, többek közt Schiller és Verne után, lefordította Haeckel Ernő, Natürliche Schöpfungsgeschichte cz. művét, azonban kiadót nem kapván, elégette.
Szinnyei Könyvészete.
Atyjának Nagy Ivánnak szives közlése és gyászjelentés.
