Naszluhácz Ödön,
Naszluhácz Ödön,
ügyvéd, N. Lajos mérnök-író és Schmidt Szerafina fia, szül 1853. okt. 19. Kaposvárt (Somogymegye); a gymnasiumot Sopronban a benczéseknél, Budán a várban és Győrött végezte. A jogot ugyanott és Budapesten hallgatta; joggyakornok volt a kir. curián és 1877-ben ügyvédi vizsgát tett. Eleintén Budapesten nyitott irodát, majd vidékre költözött és több helyt ügyvédeskedett; igy Bogsánban (Krassóm.) és jelenleg Oraviczabányán (Krassó-Szörénymegye) működik mint ügyvéd. Mint zeneszerző és zongoraművész is ismeretes; több helyt hangversenyeken is föllépett, így Balaton-Füreden, Siófokon, Győrött, Balassa-Gyarmaton, Székesfejérvárt és Budapesten az írók és művészek társaságának estélyén.
Zeneszerzeményei közül: Válni fáj, Ilonka-csárdás és Győri jogász magyar cz. külön is megjelentek Budapesten.
Első czikke a Remellay Gusztáv Ifjúság Lapjában jelent meg 14 éves korában; két év mulva a Győri Közlönybe írt és az ottani Szabad Polgárnak két évig volt munkatársa (írt a lapba vezérczikkeket, tárczákat, két nagyobb elbeszélést és költeményeket), a győri Reményben is van négy költeménye; később a Benedek Aladár Uj Idők cz. lapjába írt költeményt; dolgozótársa volt a Székesfehérvár és Vidékének (1887–88); írt az ottani Szabadságba is.
Munkája: Tiszta erkölcs. Röpirat. Székesfejérvár, 1886.
Szerkesztette az Egyetemi Hiradót 1875., melyből csak néhány szám jelent meg, a Csurgót 1880. és Ujpest és Vidékét 1884.
M. Könyvészet 1886. és a m. n. múzeumi hirlapkönyvtár példányairól és önéletrajzi adatok.
