Nemoian János,
Nemoian János,
ügyvéd, N. Ábrahám görög keleti rumén lelkész fia, született 1847. jan. 6. Agadicson (Krassó-Szörénymegye); 1859-ben a lugosi gymnasium I. osztályába lépett, a II–IV. osztályt Temesvárt, az V. és VI. Belényesen járta; ezután atyja a debreczeni ev. ref. kollegiumba küldte a magyar nyelv elsajátítása végett, hol 1865–67-ben a VII. és VIII. osztályt, 1867–69. az első évi jogtanfolyamot és a II.-ban az első félévet végezte, a midőn a haderő ujjászervezési törvény szerint mint egyéves önkéntes Prágába küldetett, honnét hadnagyi ranggal távozott, mire Debreczenben folytatta tanulmányait. A III. jogi tanfolyam elvégzése után 1871-ben a birói államvizsgát letette. Időközben a Gencsi-családnál nevelősködött. 1871-ben Krassómegye törvényszékénél tiszteletbeli aljegyzővé neveztetett ki; a kir. biróságok szervezésekor pedig a lugosi kir. törvényszékhez helyeztetett át. 1872-ben Popasu János karánsebesi görög keleti rumén püspök felhivására félbenhagyván a jogi pályát, theologiai és paedagogiai magasabb kiképzése végett külföldre ment és a lipcsei, majd a genfi egyetemen theologiai, paedagogiai, philosophiai s philologiai tudományokat hallgatott; 1874 őszszel haza érkezett és előbb mint theologiai, azután mint tanítóképző tanár működött hét évig. Mint karánsebesi rumén tanítóképzőintézeti tanár a közoktatásügyi miniszteriumtól megbizást kapott, hogy az 1879. nyarán Aradon rendezett első magyar tanfolyamon a rumén tanítókat a magyar nyelvre oktassa, a mely alkalommal Krassó-Szörény, Torontál, Temes, Arad, Bihar és Hunyad megyékből mintegy 500 tanító vett részt a tanfolyamon. E miatt mint felekezeti tanárt az összes rumén lapok hevesen megtámadták és ezért ezen hirlapokkal heves polemiát folytatott, minek az lett a következménye, hogy az egyházi tanári pályáról ismét a jogira lépett és két évig ügyvédi irodákban dolgozott, majd a királyi biróságnál gyakorlatba állott; 1884-ben ügyvédi vizsgát tett és Karánsebesen ügyvédi irodát nyitott. Tanársága idején Torma Károly és Klein József prágai egyetemi régészeti tanár társaságában a Krassó-Szörény és Hunyadmegyék területén létező római utakat, castrumokat és egyéb római emlékeket kutatta. 1886. decz. Karánsebes város képviselőtestülete megválasztotta polgármesternek; a város emelése érdekében sokat tett, különösen a villanyvilágítást létesítette s igy Temesvár után másodsorban ezen város élvezte az országban ezen intézményt. 1891 végén polgármesteri hivataláról lemondott és azóta ügyvédi gyakorlatot folytat.
Munkái:
1. Gramatica magiară romană. Karánsebes és Lugos, 1879.
2. Manual de limba magiară pentru scolele poporale. Lugos, 1880. (A magyar nyelv kézikönyve a népiskolák számára).
3. Conductor la manualul de limba magiară upentr scoalele poporale. Lugos, 1880. (Utasítás a magyar nyelv kézikönyvéhez).
Néptanitók Lapja 1880. 584. l. és önéletrajzi adatok. (Kovács Béla karánsebesi kir. járásbiró szivességéből).
