Nicolich Sándor,
Nicolich Sándor,
királyi posta-távirda felügyelő a kereskedelemügyi miniszteriumban, szül. 1853. jún. 22. Nagyváradon (Biharm.), hol atyja N. Simon kir. adóellenőr volt; középiskoláit B.-Csabán, Szarvason és Budapesten végezte. 1874-ben a József-műegyetem hallgatója lett, 1887-ben pedig az egyetemen az államszámviteli tanfolyamot hallgatta. Az állami szolgálatot 1871. aug. 1., a távíró szaktanfolyam befejeztével kezdette meg; 1872-ben tisztté neveztetett ki. Baross 1888-ban a posta-távíró egyesítésekor a kereskedelmi miniszteriumba osztotta be szolgálattételre, hol 1899-ben főtisztté, 1899. pedig felügyelővé neveztetett ki. 1878-ban Bosznia és Herczegovina occupálása alkalmával mint tábori távíróépítész küldetett le s a 72 emberből álló génie-csapatával ő építette a tábori vezetékeket; Han Sibosican és Janján (a Drina partján) katonai távíró-hivatalokat rendezett be s azokat 1879 nyaráig vezette. Ezen működéseért a közös hadügyminisztertől dicsérő oklevelet nyert.
A Fővárosi Lapok munkatársa volt 1878–84-ig, 1886–1896-ig, különösen boszniai tárczái feltünést keltettek. 1880–1884-ig a farsangi rovatot vezette s báli tárczákat írt, fürdői levelei, zenebirálatai is itt jelentek meg; a posta-távíró köréből írt czikkei szintén; írt még a Pesti Naplóba (1882. 241. sz. Borszék), a Távirda Közlönybe; a Közlekedésbe s a Békésmegyei Közlönybe.
Mint hegedűs régebben műkedvelői körökben is föllépett; a Táborszky czég kiadta: Hogy volt! Margitszigeti rózsák és Souper-csárdás cz. zeneszerzeményeit.
Jegyei (N-ch) (N.) sat.
Önéletrajzi adatok.
