Nyiry Lajos,
Nyiry Lajos,
hirlapíró, Nyiry Dániel ügyvéd és Széll Terézia fia, szül. 1872. ápr. 11. Kecskeméten; középiskolai tanulmányait szülővárosában, Oraviczán, Szentesen és Budapesten a ref. főgymnasiumban végezte, hol az irodalom iránti szeretetét Baráth Ferencz, Fiók Károly, Szalay Károly, Ballagi Aladár és főleg Szász Károly élesztették benne. A jogot a bpesti egyetemen végezte, majd oklevelet nyert és az ügyvédi pályán évekig működött. A fővárosban hirlapírással és szerkesztéssel foglalkozott 1900 elejéig, midőn Gödöllőre költözött és az ottani helyi lap szerkesztését átvette.
Költeményeket, elbeszéléseket, aesthetikai s közgazdasági czikkeket írt a fővárosi lapokba álnevek és jegyek alatt 1898-ig, midőn saját neve alatt megindította a Magyar Krónika cz. irodalmi s művészeti képes hetilapot (később havi, majd időszaki folyóirattá változott), melyet másfél évig maga, 1899. decz. 25-től Dura Mátéval együtt szerkesztett. 1900 elején a Gödöllő és Vidéke cz. járási hivatalos lap szerkesztésére hivatott meg. Ezen időre esik a Hatvan és Vidéke és az Aszód és Vidéke czímű lapok megalapítása, melyeket szintén ő szerkeszt. Nevezetesebb közlései Páriák és egyéb versek czímű verses sorozata, a Dezentor, Téli rege s a jutalmat nyert Majsaiak szerencséje czímű elbeszélések.
Álnevei és jegyei: Stella, Péter, Barna, Nero, Kántor J., Csörgő, = y., P.
Önéletrajzi adatok.
