Nyizsnyay Gusztáv (családi neve Nyizsnyánszky),
Nyizsnyay Gusztáv (családi neve Nyizsnyánszky),
zeneszerző, szül. 1829. okt. 19. Egerben; szülővárosában járta iskoláit és hamar feltünt zenei képességével. Pyrker László püspök vette pártfogásába s gondoskodott kiképeztetéséről. A szabadságharczot végig küzdötte, azután bujdosott. Midőn Sárosy Gyulának egy költeményét megzenésítette s ez hírre kapott, Sárosy maga ment érte s magával hozta a fővárosba, hol zeneleczkéket adott; majd vándorútra indult és az ország több helyén hangversenyeken gitárjával fellépett. 1856-ban megnősült Hódmezővásárhelyt; egy ideig Nagy-Kőrösön lakott, de azután ismét a fővárosba jött; végre Hódmezővásárhelyt telepedett le. Különösen az ötvenes években emelkedett hírnévre s dalaival (Hej szegedi szép csaplárné, Hóka lovam kicsapom a tilosba, Mohácsi koldus, Megérem még azt az időt, Elátkozom ezt a czudar világot, A mohácsi koldus, Oh felejts el, Születésem napján sat.) a nemzet hazafias érzületét és hitét emelte. A hivatalos életben kevés elismerésben részesült, járásbirósági iktató volt, ezt az állást is végkielégítéssel elhagyta s visszavonultan tengődött. 1873-ban az államtól 200 frt ösztöndíjat kapott. Ő alapította meg Hódmezővásárhelyen a dalegyesületet, melynek több évig igazgatója volt. Meghalt 1882. jan. 7. Hódmezővásárhelyen. Szülővárosa díszes emlékkövet emelt sírjára, melyet Pásztor János készített. Ágai Adolf, Az ország első hangorása cz. tárczában méltatta érdemeit.
A Szegedi Hiradónak 1859-től munkatársa volt, dalait közölték az egykorú szépirodalmi lapok.
Zeneművei Pesten 1855–63. és Szegeden jelentek meg.
Zenészeti Lapok 1860. (Mosonyi Mihály).
Arad és Vidéke 1881.
1882: Hódmező-Vásárhely jan. 7., Délmagyarországi Lapok 11. sz. (Palotás Fausztin), Orosházi Ujság 3. szám, Budapesti Hirlap 11., 1900. 276. sz.
Reizner János, A "Szegedi Hiradó". Szeged. 1884. 21. l.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 358. l
Pesti Napló 1900. 275. sz.
