Orbán Gábor,
Orbán Gábor,
rajzmester, borsodmegyei származású volt, 1798 körül született; a bécsi művészeti akadémiában fél évig tanult; Komáromba a városi tanács 1825. júl. hívta meg rajzoló mesternek, és ott tanított az 1850-es évek közepén bekövetkezett haláláig. Jókai is nála gyakorolta magát a festészetben 1845–46-ban, a mikor én is tanítványa voltam. Különcz ember volt; a rajziskolai háznak, hol mint agglegény, magányosan, cseléd nélkül élt, az utczára szolgáló ablakait befalaztatta s az udvarán a nagy szederfák alatt futkosó csirkéinek (melyeket maga sütött, főzött meg) etetésében gyönyörködött; hiúságában azt hitte; hogy minden komáromi lány szerelmes bele; de azért senki sem ment hozzá feleségül, mind kikosarazták. Ezért rideg életet élt és elhagyottan egy karosszékben ülve találták oszladozó holttestét. Ügyes rajzoló volt, az 1829. Urániában két rajza jelent meg; magát is lefestette tükörből.
Költeményeket írt a Szépliteraturai Ajándékba (1825.), az Urániába (1829) és a Regélőbe (1834. I. 42. sz.).
Hazai s Külf. Tudósítások 1826. II. 26. sz.
