Ordódy Pál (ordódi és rozsonmiticzi),
Ordódy Pál (ordódi és rozsonmiticzi),
m. királyi közlekedésügyi miniszter, O. Vincze komárommegyei főjegyző és Ghyczy Mária fia, szül. 1822-ben Pesten. Jogi tanulmányokat végzett és 1848-ban fogalmazó lett a kereskedelmi miniszteriumban, majd Szalay László mellett, kit a Batthyány-kormány a német birodalmi gyűlésre meghatalmazott követül küldött, titkári minőségben Frankfurtban volt. A világosi fegyverletétel után külföldre ment és Párisban Teleki László gróf mellett működött. 1861-ben az alkotmány részben visszaállítása után Komárom vármegye főjegyzője lett; onnét országgyűlési képviselővé választatott és az országgyűlés feloszlatása után, a provizorium alatt, komárommegyei bagotai jószágán gazdálkodott és családjának élt, sokat tanulva és magát a nemzetgazdasági szakban képezve. 1868-ban vármegyéje alispánná s 1869. márcz. 15. az udvardi kerület országgyűlési képviselővé választotta. Az országgyűlésen hű Deák-párti maradt és a párt zöméhez, a szorosabb bizalmi körhöz tartozott. A közlekedési, majd a pénzügyi bizottságok állandó tagja, az utóbbinak Zsedényi halála után és Csengery Antal betegeskedése alatt elnöke is volt. 1880. ápr. 24. Tisza Kálmán 7-ik közlekedési miniszterré hívta meg. Mint miniszter (1882. aug: 9-ig) nagy kötelességtudással, erélylyel és szorgalommal végezte kötelességét és az összes pártok becsülését bírta. Közlekedési politikájában elődei hazafias nyomaiban haladt. Az államvasúti hálózatot fejlesztette, az idegen társulatok vasutait államosította s az árvízvédelmi munkálatokat siettette. Lemondása után az új főrendiház tagja lett, de ennek tárgyalásaiban már részt nem vehetett. Meghalt 1885. aug. 26. Bagotán.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 249. l.
Budapesti Közlöny 1869. 53. sz.
Vasárnapi Ujság 1880. 19. sz. arczk., 1885. 35. sz. (Nekr.).
1885: Nemzet 235., P. Napló 235., Egyetértés 235. sz. (Nekr.).
Pallas Nagy Lexikona XIII. 470. l.
