Ormis Sámuel
Ormis Sámuel
ág. ev. gymnasiumi tanár (ősei Csehországból a fehérhegyi ütközet után vándoroltak Magyarországba), szül. 1824. jún. 2. Nagy-Rőczén (Gömörm.); a gymnasiumot és bölcseleti tanfolyamot Selmeczbányán végezte, hol a tót eszmék terjesztésére munkálkodó ifjúsághoz tartozott és részt vett az ottani Zábavnik cz. tót lap szerkesztésében és a tót színház létesítésében. Innét Pozsonyba ment, hol az ág. ev. theologiát hallgatta 1848-ig és Stúr Lajos távoztával a Slovenske Narodne Noviny cz. tót ujságot kiadta, melyet a magyar kormány betiltott. Rövid ideig a Cyrill a Method cz. tót hírlapot is szerkesztette. 1849-ben a selmeczbányai lyceum tanára lett, 1852-ben, mivel az akkori bérmozgalmakról írt a tót hírlapba, rövid időre elzáratott. 1854–55-ben a természetrajz és mathematika tanára volt Rozsnyón. 1856-ban Felsőmagyarországon ág. ev- lelkészi állást fogadott el és az evang. tótok részére felsőbb iskola létesítését Nagy-Rőczén (Gömörm.) kieszközölte, hová 1863-ban mint tanár került. Meghalt 1875-ben Nagy-Rőczén.
Czikke a Černokňažanik (A varázsló) cz. tót humorisztikus lapban (Dvaja Čibalci, a két selma); a Sokol cz. folyóiratban (1868. Pravda, igazság, vígj. 4 felv.); legtöbbet írt a Slovenské Pohladyba.
Munkái:
1. Evangelicky Slabikar… (Evangelikus ábc és olvasókönyv).
2. Mabý(zeměpis prožáky a ácky. Beszterczebánya, 1850. (Kis földrajz fiú- és leánytanulók számára). .
3. Stručný piodopis, pro slovenské záky a zácky. Beszterczebánya, 1851. I. rész. (Kis természetrajz fiú- és leánytanulók számára).
4. Mataj (Máté) dráma 4 felv. Rozsnyó, 1862.
5. Ormisz. Színmű. Rozsnyó, 1863.
6. Zpráva a slovenskom evanjelikom A. V. Gymnasium Veiko Revuckom. Rozsnyó, 1865. (Jelentés a nagy-rőczei ág. ev. gymnasium működéséről).
7. Vlčhoveda pre Seminaristov a rodi(ov. Turócz-Szent-Márton, 1871. Két kötet. (Neveléstan seminariumok és szülők számára).
Slovnik Nau(n(. Prága, 1859. V. 1120. lap. (Rieger).
Slovanské Poh1ady 1888. 2. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Vl(ek, Jaroslav, Dejiny Literatúry Slovenskej. Turócz-Szent-Márton, 1890.
