Osváth Gyula,
Osváth Gyula,
hírlapiró, O. Pál közbirtokos író és Matolcsy Etelka nemes szülők fia, szül. 1860. ápr. 4. Berettyó-Szent-Mártonban (Biharm.); középiskoláit a debreczeni ev. ref. főiskolában 1878-ban végezte s a budapesti egyetemen két évig jogot hallgatott; azután az irodalommal és hírlapírással foglalkozott. 1897-ben a Tisza István elnöklete alatti magyar takarékpénztárak központi jel-zálog-bankjának tisztviselőjévé választatott, hol a jogi osztály előadója volt a telekkönyvi betétszerkesztési, átalakítási, kisajátítási valamint az illeték ügyekben. Ezen állásáról betegeskedése miatt 1902-ben lemondott.
A Biharba Máriássy álnév alatt, majd a nagyváradi Szabadságba és a Nagyvárad cz. politikai napilapokba dolgozott; írt még az Arad és vidékébe, a Délmagyarországba, a Pozsonyvidéki Lapokba. Boszorkány czímű balladát írt a Délmagyarországba (a 80-as évek elején); főmunkatársa volt a Telekkönyvi Szakközleménynek és az Adóügyi Lapnak. A Magyarország vármegyéi és városai cz, vállalat Barsvármegye czímű kötetében (1903.) a Bars vármegye természeti viszonyai, Irodalom és tudomány cz. czikkeket írta.
Munkája: Szent Margit sziget hajdan és most. Budapest, 1901. Szövegképpel.
M. Könyvészet 1902. és önéletrajzi adatok.
