Paczolay János,
Paczolay János,
ügyvéd, országgyűlési képviselő, az esztergomi főkáptalan főügyésze, született 1818-ban Deménden (Hontmegye); nagy szerepet vitt a közéletben már a 40-es években, mikor a pozsonyi országgyűlésre megválasztották; tagja volt az 1848–49. törvényhozásnak is, de a szabadságharczban nem vett részt, sőt élesen el is ítélte, a miért kicsiben mult, hogy a magyar kormány haditörvényszék elé nem állította. 1848–1849-ben Deménd falu birája volt. A szabadságharcz után teljesen visszavonult a magánéletbe s még 1865-ben is csak nagy rábeszélésre fogadta el az ipolysági kerület mandátumát; azóta egész haláláig ezt a kerületet képviselte, s előbb a conservativ párt tagja volt, majd Deák pártjába lépett, később pedig a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott. Megyéjében tekintélyes állást foglalt el s az országgyűlésnek egyik legtiszteltebb alakja volt; tagja volt a vasúti bizottságnak és a delegácziónak is. 1879-ben a herkulesi erejű embert szélütés érte; azért a fontosabb szavazások idején tolószéken vitette be magát a képviselőházba. Élete utolsó napjaiban egyetlen fia főbe lőtte magát. Meghalt 1884. febr. 28. Deménden.
Czikkei az egykorú politikai lapokban; beszédei a Közlönyben (1848–49.) és a Naplóban vannak; képviselőházi polemiái Tisza K. ellen emlékezetesek.
Vasárnapi Ujság 1880. 11. sz. arczk., 1884. 10. sz. arczk., 1902. 28. sz. arczk.
1884: Pesti Napló 59., 61. sz., Nemzet 59., Budapesti Hirlap 59., Egyetértés 59., P. Hirlap 66. sz. és gyászjelentés.
