Pajer Mihály,
Pajer Mihály,
nyug. r. kath. plébános, született 1821. jan. 14. Peresztegen (Sopronmegye) jómódú iparos szülőktől; a soproni gymnasiumban és a győri akadémián tanult; a VIII. osztályból lépett a győri papnövendékek közé, de betegeskedése miatt hátramaradt tanulásában. 1844. jan. 15. szenteltetett fel miséspappá s segédlelkésznek ment falura; nyolcz évi káplánkodás után Nemesvölgyre nevezték ki plébánosnak; azonban ezen falunak nagyon hirhedt népe lévén, annak ördögi gonoszságait már el nem tűrhette, azért Lorettóba kivánkozott plébánosnak, a mit el is nyert; 1867 óta pedig Szent-Margitán (Sopronm.) lelkész. A leégett plébánia épületét közadakozásból újra fölépíttette; egyházmegyéje rokkant papjainak segélyalapjára 300 frtot áldozott. Szép könyvtárt gyűjtött magyar, német, franczia, olasz, latin és görög művekből. 1900-ban Pozsonyban vonult nyugalomba. A jeruzsálemi szent sír, a római pápai lovagrend középkeresztese s a szent István-társulat tiszteletbeli tagja.
Kora ifjúságától fogva üres idejét az irodalomnak szentelte; munkatársa volt a Regélő, Honderű, Budapesti Hiradó, Kath Család, Vaterland, Wiener Kirchenzeitung, Gegenwart, Univers cz. lapoknak, az Idők Tanujának, a M. Államnak (kezdettől fogva) és a M. Koronának; írt a Tanodai Lapok több évfolyamába s vallásos költeményeket a Szépirodalmi Kertbe s a M. Szemlébe.
Munkája: Virágcsokor. Költemények. Bpest, 1900. (Ism. Pressburger Tagblatt 1903. 2403. 2406. sz.).
Álnevei: Bortavy Pál és Margiti.
Katholikus Család 1884. 27. sz. arczk.
M. Sion 1891. 470. l.
A magyar n. múzeumi könyvtár példányaiból és önéletrajzi adatok.
