Paksi Pál (szathmári),
Paksi Pál (szathmári),
orvosdoktor, ev. ref. kollegiumi tanár, szül. 1733. márcz. 31.; 1757–58-ban a franekerai egyetemen tanult, hogy 1758. június 29. orvosdoktori oklevelet nyert, azután a bölcselet tanára volt Sárospatakon 1759-től 1766. aug. 7-ig, mikor meghalt.
Munkái:
1. Dissertatio de simplicium remediorum prae operose concinnatis praestantia. Praes. Guilielmo Ouwens. Franequerae, 1757.
2. Dissertatio inaug. medica de morte naturali. U. ott, 1758. (mind a két munka utánnyomatott Kolozsvárt 1760-ban).
3. Kis világ, mellynek elenyésztését néhai Szuhai Erzsébeth úr aszszonynak, Báji Patai Sámuel úr élete párjának: utolsó tisztességekor magyar versekben foglalt Bájon 1765. Hely n.
Atyjának életrajzát is megírta, mely a Neues gelehrtes Europa czímű vállalatban (Wolfenbüttel, 1757. 856. és köv. l.) megjelent.
Weszprémi Succincta Medicorum Biogr. III. 282., 288. l.
Történelmi Tár 1887. 205. l.
Petrik Bibliogr. II. 705. l.
