Pálfi Márton (várfalvi),
Pálfi Márton (várfalvi),
unitárius főgymnasiumi tanár, P. Benedek és Fazakas Judit földmíves székely szülők fia, szül. 1873 nov. 11. Várfalván (Aranyosszékm.); a gymnasiumot Tordán és Kolozsvárt végezte. 1893-ban a kolozsvári egyetem bölcseleti karára iratkozott be, mint másodéves bölcselő ösztöndíjat és pályadíjat, III. éves korában a magyar tudom. akadémia ajándékából a Magyar történelmi szótárt nyerte. 1899-ben nyert tanári oklevelet (magyar-latin szakra). 1897 szept. óta az unitárius kollegium tanára Kolozsvárt, hol a magyar, latin és német nyelvet tanítja, előbb mint helyettes, 1900 óta mint rendes tanár és a kollegiumi nagy könyvtár őre.
Czikkeket írt 1900 óta a Keresztény Magvetőbe, Unitárius Közlönybe, M. Nyelvőrbe, az Ujságba (IV. évf. 338. sz. Aesopus), Ellenzékbe (1903. 252. sz. A bor); az Országos Tanáregyesület Közlönyébe, A kolozsvári unitárius kollegium Közlönyébe (Ulár Pál) és a Kolozsvári Képes Naptárba.
Munkái:
1. Az «okszerű vezér» s Brassai nyelvtanító munkássága. Kolozsvár, 1900. (Különny. a kolozsvári unitárius kollegium Értesítőjéből. Ism. M. Nyelvőr).
2. A nyelvérzék és az iskola. U. ott, 1902. (Különny. a Keresztény Magvetőből. Ismert. Erdélyi Muzeum és M. Nyelvőr 1903.).
A készülő akadémiai Nagy Szótár számára feldolgozza Kónyi-Gellert erkölcsi meséit.
A kolozsvári unitárius kollegium Értesítője 1898–1901. és önéletrajzi adatok.
