Páskuj Lajos,
Páskuj Lajos,
r. kath. apát-kanonok szül. 1824. szept. 8. Szilágy Somlyón, a gymnasium hat osztályát Kolozsvárt végezte; azután fölvétetett szatmári papnövendéknek, 1849-ben szentelték fel; ekkor a püspöki udvarban lett irnok. Segédlelkész volt Máramaros-Szigeten. Fehérgyarmaton, azután Szatmárt; az 50-es években a szatmári gymnasium tanára, 1860. szatmári plébános, 1874. esperes, 1881-ben apát-kanonok. A szatmári papnevelőben az egyházirodalmi iskola létesítésén munkálkodott. Meghalt 1887. jún. 28-án Szatmárt.
Kedvvel foglalkozott vizsgálatokra való gyermekversek írásával; ezekből sok van az iskolai tankönyvekben; költeményeket és czikkeket írt még 1856-tól a Religio, Tanodai Lapok, Hasznos Mulattató, Idők Tanuja, M. Állam, Népiskolai Lapok, Szatmár, Szamos, Kath. Hetilap, Fővárosi Lapok és a Szilágy-Somlyó cz. lapokba; a szatmári kath. főgymnasium Értesítőjében (1858. Szózat az Ifjusághoz).
Munkái:
1. Páskuj Lajos Egyházi munkálatai. Egyházi használatra és családi olvasmányul. Bpest. 1874–75. Két kötet. (I. Nagybőjti elmélkedések. II. Ünnepi, vasárnapi és alkalmi beszédek).
2. Páskuj Lajos Költeményei. Szatmár, 1888. (Ism. M. Állam 281., 292. sz.)
Álnevei: Magurai Lajos és Kusajjos Pál (1862-ben a lapokban).
Munkálatok. Bpest, 1883. 371. l.
Petrik Könyvészete.
1887: Armenia 223. l., M. Állam 162. sz. (Bodnár Gáspár), Szamos 44., Szilágy-Somlyó 22. sz.
M. Sion 1893. 453. l. és gyászjelentés.
