Prileszky Miklós Ferencz (prileszi)
Prileszky Miklós Ferencz (prileszi)
nyitrai kanonok, P. János szolgabiró és Huszár Judit fia, trencsénmegyei származású; theologiai tanulmányait a bécsi Pázmány-intézetben végezte és mint első évies hittanuló s a szépművészetek és bölcseletek magistere sz. István templomában dicsbeszédet mondott. 1688-ban Bécset elhagyván, pappá szenteltetett és azután nemsokára a nyitra-városi plébániára segédlelkészül küldetett; 1695-ben nyitra-városi plébánossá, 1701. kanonokká, utóbb pedig szent-lélekről czímzett báth-monostori apáttá neveztetett ki. Jeles szónok volt és a közügyekben is élénk részt vett. Meghalt 1730. máj. 6.. Végrendeletében vagyonának nagyobb részét a haluziczi (Trencsénm.) plébánia-templomra hagyta, mely 1733-ban fel is építtetett.
Munkája: Panegyricus Neo-Dato De Coelo Ter Maximo Christiani Orbis Pontifici Spiritui Sancto Dictus in Basilica Divi Stephani Proto-Martyris coram Senatu, Populoq. Academico Deferente ... Patre Sigismundo Sisero ... Viennae, (1686 körül). Neve Prieleszkynek írva.
Nagy Iván, Magyaroszág Családai IX. 482. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 2. rész 567. l.
Vagner József, Adatok a nyitra-városi plébániák történetéhez. Nyitra, 1902. 73. l.
