Pusztai Ferencz
Pusztai Ferencz
könyvnyomtató, szül. 1850. október 7. Aradon; a gymnasium hat osztályának elvégzése után a szülővárosabeli Goldscheider-nyomdában a könyvnyomtatást tanulta. 1869-ben Pestre jött; honnét az 1870. sztrájkmozgalom után Szegedre utazott, hol szintén nyomdában dolgozott. 1872-ben ismét Pestre tért vissza, hol a Bucsánszky-, majd a Heckenast-, később a Franklin-nyomdában működött. 1873 őszén az államnyomdába került mint szedő, később korrektor, majd segédművezető 1884-ig, mikor az akkor alakult Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság meghívta nyomdavezetőjének; a nyomdát betűöntéssel, könyvkötéssel és réznyomással is kibővítette. A Pallas Nagy Lexikona az ő szakbeli útmutatása szerint készült, melybe a nyomdai technika czikkeit írta. Élénk részt vett a nyomdászok egyleti és társadalmi mozgalmaiban. 1872-ben az önképző-egyesület gazdája volt; 1873. a könyvnyomtatás négyszázados jubileuma ünnepélyének jegyzője; a később egyesült nyomdász-egyesületnek több évig választmányi tagja; 1882-ben feladatául tűzte ki az addig mindenben német könyvnyomtatóknak és a Typographia czímű szaklapnak megmagyarosítását; azonban a németek többségben lévén, indítványát leszavazták. Ekkor a csekély, de lelkes társasággal megalapította a Nyomdászok Közlönyét, megteremtve ezzel a magyar nyomdászati szakirodalmat. A nyomdavezetőség körül való nagy elfoglaltsága miatt 1883 végén le kellett mondania a szerkesztésről. 1887-ben új, havonként megjelenő folyóiratot indított meg Magyar Nyomdászat czímen, mely technikai kiállítás dolgában minta ujság, a könyvnyomtatás történetét ismertető czikkei révén pedig tudományos színvonalon áll; díszes műmellékletei még külölföldön is jó hírnevet szerezte e lapnak. A könyvnyomdászok szakkörének tiszteletbeli tagja. 1896-ban a millenniumi kiállításon a közreműködői, 1900 a párisi kiállításon a közreműködők aranyérmével tüntették ki. 1905-ben leköszönt a Pallas nyomda vezetéséről és a magánéletbe vonult, megtartva a XVIII. évében megjelenő Magyar Nyomdászat szerkesztését. A Pallas személyzete távozásával, érdemei elsimeréseül, megfestette arczképét és azt a nagy szedőteremben helyezte el. Pekker családi nevét 1881-ben változtatta Pusztaira.
Czikkei: a Nyomdászok Közlönyében (1883–85. A táblázatszedésről, A könyvgerinczről, A betűről, Az antiqua betűről, A betűről); a M. Nyomdászatba (I. 1887. A betűrendszer, A gyorssajtók tisztántartásáról, A kolumna-czímekről, A glacé-papiros, 1888. A formák mobása, 1890. A másoló festékkel való nyomtatás, A papirosgyártásról, 1891. A czímszedésről sat.); a M. Nyomdász Évkönyvben (1895. A rézlineákról, 1897. A sajtórevizió technikája). Ezeken kívül írt kisebb szakczikkeket; munkatársa volt a Typographiának is.
Munkái:
1. Nyomdászati Encziklopédia. Az összes grafikai tudományok ismerettára. Bpest, 1902. (Ism. Grafikai Szemle, Corvina, M. Nyomdászat, Századok 588. l. és 1903. M. Könyv-Szemle 79. l.).
Magyar nyomdászati mesterszók. U. ott, 1902. (Magyar-német rész. Német-magyar-franczia-angol rész.).
3. Akczidens-munkák gyűjteménye. U. ott, év nélkül. (Mestermunkák gy.) Három kötet.
Népszava 1890. 44. sz.
Láng József, Emlékkönyve. Nagyvárda, 1892. 22. l.
Századunk Névváltoztatásai. Bpest, 1895. 183. lap.
M. Könyv-Szemle 1895. 177. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 290. l. és önéletrajzi adatok.
