Saárváry István,
Saárváry István,
szent Ferencz-rendi szerzetes, született 1780-ban Csepregen (Sopronmegye); a próbaévet 1749-ben Malaczkán töltötte; 1753-ban miséspappá szentelték. Több helyen volt hitszónok. 1763-ban a Szentföldre zarándokolt és Jeruzsálemben három évig tartózkodott. Hazájába visszatérve ismét folytatta hitszónoki hivatását. Meghalt 1784. jan. 18. Szombathelyt (Vasm.)
Munkái:
1. Örök életre vezetgető Tábla, a Serafikus Szent Ferencz Penitentziatartó Harmadik Szent Szerzetének IV-dik Miklós Szentséges Pápától 1289-dik esztendőben megerősíttetett és az utánna valóktól jóváhagyattatott Regulája, Mely Szabad Királyi Nemes Nagy-Győr-Városában 1770-dik esztendőben az Első Magyar Nemzetbéli Férjfiak s Aszszonyok neméből való próbaesztendőben lévő ájtatos Tertiariusoknak, kik Tulajdon Házaikban laknak, éppen s egyenessen, őket illető rövid értelmes magyarázattal az ő akkorbéli P. Directorok iparkodásából, az Előljárók engedelmével kezekbe adatott. És magok költségén (a változandóknak egyenes változásával) harmadszor kinyomtattatott. Győr, 1770.
2. Szent Ferencz harmadik rendje. Győr, 1770.
Danielik, M. Irók II. 279. l.
Farkas Seraphinus, Scriptores Ord. Min. S. P. Franciski. Posonii, 1879. 84. l.
