Sándor Gáspár (szlavniczai báró)
Sándor Gáspár (szlavniczai báró)
kurucz tábornok, Tököly Imre sógora s legmegbizottabb embere, jobb keze, nyitramegyei birtokos, S. Gáspár séllyei várkapitány és iklódi Szluha Kata fia, Tökölynek tábornoka s híve, bujdosásában is 1693–1694-ben hű követője volt. Azonban utóbb haza jött és az udvar kegyébe jutott, mert 1706. júl. 25. báróságra emeltetett. 1715-ben az országgyűlés által a vallási ügyben, úgy a rendszeres munkálatok, valamint Trencsénben a Vág szabályozása ügyében küldöttségi tagul választatott; az 1723. országgyűlés pedig rendelé, hogy a fölség Morvaországban lévő adósságait az adósokkal kifizettesse. Neje késmárki Tököly Erzsébet volt. Csendben halt meg nyitrai jószágán. Ága fiában, S. László báróban, ki 1741-ben még élt, kihalt.
Munkája: Sándor Gáspár Uram Diariuma. 1693. A die 20. Januarij usque ad diem 23. Februarij. (A vörösvári Rákóczy-féle levéltár másolatából közli Thaly Kálmán: Monumenta Hungariae Historica. Magyar Történelmi Emlékek. Második osztály. Irók. Pest, 1868. XXIII. kötet, 2. rész, 651–708. l.)
Monumenta Hung. Hist. XXXIII. 1., rész, XXV. lap.
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 34., 38. l.
Illésy-Pettkó, Királyok Könyve. Bpest. 1895. 186. l.
