Santho Károly,
Santho Károly,
pozsonyi kanonok, ős magyar nemes család ivadéka, szül. 1818. júl. 28. Zelizen (Barsm.); elemi és gymnasiumi iskoláit Esztergomban, a bölcseletet és theologiát 1835-től Nagyszombatban, az encycl. cursust az esztergomi presbiteriumban végezte. Fölszenteltetett 1842. júl. 23. Káplán volt Lekéren négy évig. 1846-ban a Religio és Nevelés szerkesztőségébe hivatott és itt leginkább a Literaturai Lapok (Religio melléklapja) szerkesztésével és a magyar, latin, német, olasz és franczia munkák ismertetésével foglalkozott. Az 1848 elején keletkezett «Jó és olcsó könyvkiadó» (most Szent-István)-társulat titkárává választatott. 1849. jan. hó elején Lonovics József egri érseket, mint az országgyűlés által kiküldött békekövetség egyik tagját, a német táborba elkisérvén, Bicskén, a főhadi szálláson, az összes békekövetségi tagokkal szintén fogságra jutott, honnét azonban, valamint később a pesti új épületből is mint tökéletesen ártatlan csakhamar kiszabadult. Megrongált egészségi állapotára való tekintettel titkári állásáról lemondott s 1850-ben káplán lett Tardoskedden és 1851. Pest-belvárosban, hol 13 évig működött. 1864-ben a pozsonyi Emericanum vice-rectora és lelkiigazgatója, egyszersmind a kir. jogakadémia hitszónoka, majd nagyszombati szentszéki ülnök, esztergomi tiszt. kanonok, 1888. febr. 12. pozsonyi valóságos kanonok lett, hol 1906. okt. 21. meghalt.
Czikkei a Religio és Nevelésben (1847. Néhány szó a fejedelmi placetumokról, XVI. Gergely pápa); a M. Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkája: Mi üdvösb: Hinni? vagy nem hinni? Franczia után németből szabadon fordítva. Pest, 1846.
Petrik Bibliogr.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka 461. l.
