Schedius Kristóf,
Schedius Kristóf,
ág. evang. lelkész, modori (Pozsonym.) származású; lelkész volt szülővárosában és 1660-ban Leopold császártól nemességet nyert. Midőn 1674-ben, mint megidézett, a pozsonyi vértörvényszék elé állt; aláírta azon térítvényt, mely a kiköltözésre kötelezte s ennek folytán az országból nejével és fiával kivándorolt Szászországba, Boroszlóba, majd Lengyelországban Bajanovban telepedett le, hol borral kereskedett. 1676-ban a téli félévre a jenai egyetemre is beiratkozott. Midőn hazájába visszatért, lelkészi hivatalát nem foglalhatta el; azért nyugalomba vonultan élt Modorban.
Munkája: Ad Dnn. Patronos, Parentem, Praecetores, Commilitones, Valedictoria: Ann. M. DC. LXIX. die, Scholae patriae, tenore legum, sacro; in Consessu Procerum perorata. Posonii.
Klein és utána Haan még egy munkáját említik; Geistliche Himmelsleiter cz., ezt azonban nem ismerem.
Klein Nachrichten I. 281., 284. l.
Haan, Jena Hungarica. Gyulae, 1858. 25. lap.
Szabó Károly, Régi m. Könyvtár II, 332. l.
