Simó János,
Simó János,
unitárius lelkész, szül. 1867. Kis-Solymoson székely nemes családból; Székely-Keresztúrt és Kolozsvárt az unitárius gymnasiumban és a theologián végezte iskoláit. 1888. deczemberben a Dunántúl Polgárdiban alakult unitárius gyülekezetbe kineveztetett lelkésznek. Két év mulva Sepsi-Körispatakra választatott rendes lelkésznek. 1897. okt. a kolozsvári főtanácson templom-szónok volt; a püspök ekkor kinevezte a tordai egyházközség lelkészévé, a hol 1900. jan. 15. meghalt.
Czikkei az Unitárius Közlönyben (1891. Tartsunk iskolai nemzeti ünnepeket, a Dávid Ferencz-egylet érdekében, 1892. Pap a népiskolában, 1893. Dávid Ferencz-egyleti ünnep, 1895. A szószék hatása, Érleljük az eszmét, Háromszéki ünnepély, 1896. Pakos kézírása, Az unitárius papság és a millennium, 1899. Eszményünk. A keresztúri zsinatról). Emlékbeszéde: Az ész és szív összhangja Brassai Sámuelben (Aranyosvidék 1898. 28. sz.)
Munkái:
Egyházközségeinken kívül szétszórtan lakó hiveink lelki gondozása. Kolozsvár, 1895. (Dávid Ferencz-egylet Kiadványai XIII. 20 korona pályadíjjal jutalmazott munka).
Századunk nagyobb tévedései és kiválóbb erényei. U. ott, 1897. (Dávid Ferencz-egylet kiadványa.)
Gyászima Erzsébet magyar királyné ő felsége halálakor. A tordai unitárius templomban 1898. nov. 18. mondotta. Torda, 1898.
Az unitárius egyház története. Főbb vonásokban. Az unitárius ifjúság iskolai és magán használatára. U. ott, 1898.
Kéziratban: Unitárius szószék (beszédkötet).
Unitárius Közlöny 1900. 49. l. arczk.
Petrik, M. Könyvészet 1886–1900.
