Stanczel Ferencz,
Stanczel Ferencz,
theologiai doktor, egyetemi theologiai rendes tanár, szentszéki ülnök, szül. 1839. nov. 17. Debreczenben; fölszenteltetett 1862. nov. 23.; azután segédlelkész volt és 1863-tól a nagyváradi püspöki papnöveldében tanulmányi felügyelő (közben 1868. a M. Állam szerkesztőségében működött); 1870. a pesti központi papnevelőben tanulmányi felügyelő, 1871-től egyszersmind a Religio szerkesztője; 1873-tól az egyetemen a theologia dogmatica tanára; 1874. szentszéki ülnök, 1875. és 1880–81. a theologiai kar dékánja. 1886. nyugalmaztatott és Szatmárra, 1887. Nagyváradra költözött, hol mint kanonok él.
Czikkeket írt az Idők Tanújába és a Pesti Hirnökbe (1868–69.), a M. Államba (1870. jan. Szaniszló Ferencz nagyváradi püspök életrajza); a Religiónak 1870 őszétől 1883. tavaszáig rendes belmunkatársa volt; vallási, társadalmi, iskolai, egyházpolitikai, főleg polemikus czikkeket (melyek ívszáma legalább 150 nyomtatott ívre tehető) írt a lapba; 1883–84-ig ugyanott írt vezérczikkeket, birálatokat, ismertetéseket és fordításokat az Egyetemes Magyar Encyclopediának is munkatársa volt (1876); az Acta Scient. Univ. Ung. Budapestinensisben (1880–81. A kereszténység és az értelmi haladás közti viszony, a tanévet megnyitó dékáni beszéd 1880. szept. 12.)
Írt egypár röpiratot a Sartori-féle kath. vállalatba; ezeket nem ismerem.
Álnevei és jegyei: Halmai, Vigilius, Veritas, , Θ, ∇, + és ++.
Önéletrajzi adatok.
