Tibád Antal,
Tibád Antal,
közigazgatási biró, szül. 1843-ban Kadicsfalván (Udvarhely m.) nemes lófő-székely családból; az udvarhelyi, azután a marosváráshelyi gymnasiumban tanult. Vagyonos édesatyja a budapesti egyetemre küldte jogot hallgatni. Még a kiegyezés előtt elvégezte a jogi pályát s haza kerülvén, ügyvédsegéd lett Udvarhelyen. Vármegyéje 1867 alügyészszé, 1868 főjegyzővé, 1869 kollegiális (kerületi) alkirálybiróvá választotta; 1872. nevezték ki, az új szervezés idején, kir. törvényszéki birónak; de a nagytehetségű ifjú már akkor a Deák-párt jelöltje lévén, megmaradt az alkirálybirói állásban. 1873. a kolerajárvány alkalmával kifejtett buzgóságáért legfelsőbb elismerésben részesült. 1875-ben Udvarhelymegye székelyudvarhelyi kerülete választotta meg képviselőjévé és azon időtől fogva állandó tagja, 1881–89-ig egyszersmind jegyzője volt a képviselőháznak. Mint a közigazgatósági bizottság előadója, számos törvényjavaslat megokolása az ő műve volt. Résztvett 1880-ban a közigazgatósági anketban mint előadó s ő dolgozta ki a közigazgatósági biróságról szóló törvényjavaslatot. Tisza Kálmán kormányelnöksége idején, 1889-ben Teleki Géza gróf belügyminisztersége alatt államtitkárrá nevezték ki és az első közigazgatósági reformjavaslatokat miniszterével együtt ő dolgozta ki. Gróf Telekivel együtt leköszönvén, Szapáry Gyula gróf belügyminiszter által a közigazgatási biróságról szóló törvényjavaslat tervezésével bizatott meg és továbbra is megmaradt képviselőnek. Az egyházpolitikai szőnyegre kerülésével, szabadelvű pártból, melyhez addig tartozott, kilépve (1894. jan. 10.), heves ellenzéki magatartást fejtett ki, majd a nemzeti párthoz csatlakozott s 1896-ban újra megválasztatott képviselőnek. Néhány évvel halála előtt visszavonult a politikától és mint közigazgatósági biró működött. A Császárfürdőben élt magányosan, mert családja nem volt. Meghalt 1902. febr. 1. Budapesten.
Munkája: A román kérdés és a magyar nemzetiségi politika. Bpest, 1894.
Országgyűlési beszédei a Naplóban vannak.
Szabadelvű Naptár 1884. arczk.
Vasárnapi Ujság 1889. 41. sz. arczk., 1902. 6. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 175. l. Pótlékfüzet 1904. II. 728. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 364. l.
Budapesti Hirlap 1902. 32. sz.
Petrik, M. Könyvészet 1886–1900.
