Timon Ákos,
Timon Ákos,
jogi doktor, egyetemi tanár, miniszteri tanácsos, szül. 1850. aug. 27. Egerben (Hevesm.), hol atyja T. Bertalan megyei főmérnök volt (ugyanazon családból származott, melyből Timon Sámuel, a történetíró); a gymnasiumot Egerben és Budán végezte, hol 1870. jún. érettségi vizsgát tett. Mint VIII. osztálybeli tanuló a gymnasiumi önképzőkörnek elnöke volt. A négy évi jogi tanfolyamot a budapesti egyetemen végezte; a jogtörténeti államvizsgálatokat és a szigorlatokat is letette és 1876. jogi doktorrá avatták. Az 1872–74. tanévekben a jogászsegélyző-egylet elnöke volt és a szegény tanulók felsegélyezése végett a tandíj-kölcsön intézményét létesítette. Bővebb tudományos kiképzése végett Trefort Ágost miniszter az 1875–1876-diki tanévre állami ösztöndíjjal külföldi egyetemekre küldte; egy félévet a berlini egyetemen töltött, hol Momsent hallgatta és Brunner Henrik jogtörténeti seminariumában mint működő tag vett részt. A nyári félévben, mint a straszburgi egyetem hallgatója a Laband jogtörténeti seminariumának működő tagja volt és részt vett Sohn Rudolf jogtörténész és egyházjogi író magán társalgási seminariumában. Az állami ösztöndíj még egy évre kiterjesztetvén, félévet a lipcsei egyetemen, a másikat a párisi jogi fakultáson töltött és a nemzeti könyvtárban a germán alkotmányra vonatkozó tanulmányokat tett. 1877. jan. 22. a győri kir. jogakadémián a jogtörténet és egyházjog helyettes tanárává neveztetett ki, mely állását 1877. okt. foglalta el. 1878. febr. a budapesti egyetemen az európai jogtörténetből magántanári képesítést nyert. 1879. decz. 16. a győri kir. akadémián rendkívüli majd 1880. okt. 27. rendes tanár lett. 1886. febr. a budapesti egyetemen az egyházjogból is habilitáltatta magát. 1890. a budapesti egyetemre a magyar alkotmány és jogtörténet tanszékére nevezték ki. Ezzel egy időben József főherczeg ő reá bízta elsőszülött fiának, József Ágost herczegnek két évig tartó jogi oktatását, a melyen Mária Dorottya főherczegnő, Fülöp orleansi herczeg neje is részt vett. 1897. okt.-től ismét a főherczeg magyar közjogi oktatását vezette. 1892. a kath. kongruabizottság előadójává választották. Ő készítette a lelkészi, valamint a nagyobb egyházi javadalmak jövedelmeinek összeírására vonatkozó szabályzatokat, melyeket a püspöki kar némi módosításokkal elfogadott. 1896. a király miniszteri tanácsosi czímmel tüntette ki; egyszersmind a kormány őt bízta meg az összeírási szabályzatok gyakorlati keresztülvitelével, valamint a kongrua-rendezéshez szükséges további munkálatok előkészítésével. 1891 óta tagja a Szent-István-társulat igazgató-tanácsának, valamint az ott működő tudományos és irodalmi osztálynak és a második szakosztálynak előadója. Szövegezte az 1898. XIV. t. cz.-et, az ügynevezett kongrua-törvényt és készítette hozzá az általános és részletes indokolást. Mint a kath. autonomiai kongreszszus bizottságának tagja az autonomia létrehozásának ügyében kiváló munkásságot fejtett ki.
Czikkeket írt a jogtudományi hirlapokba és folyóiratokba, így a Jogtudományi Közlönybe, a Magy. Igazságügybe, az Ügyvédek lapjába, a Kath. Szemlébe, a Budapesti Szemlébe sat.; a Pallas Nagy lexikonának és Tolnai Világtörténelmének (1908) is munkatársa volt.
Munkái:
1. A germán ősalkotmány. Bevezető tanulmány az európai alkotmány történetéhez. Bpest, 1881.
2. A párbér a katholikus egyházjogban. U. ott, 1882. (Különny. a M. Igazságügyből).
3. Az osztrák concordatum és a magyar közjog. U. ott, 1883.
4. A visitatio canonica a magyar egyházjogban. U. ott, 1884.
5. A párbér Magyarországon jogtörténeti fejlődése és jelen állása szerint. U. ott, 1885. (2. bőv. kiadás. U. ott, 1908.).
6. A párbér jogi természete. U. ott, 1885.
7. Zárszó a párbérvitához. U. ott, 1886. (Utóbbi két munka Kováts Gyulával való polémia).
8. A legfőbb kegyuri jogról. U. ott, 1887.
9. A városi kegyuraság Magyarországon. U. ott, 1889. (Németül: Leipzig és Bpest, 1889. Jehring Archívjából).
10. Az osztrák concordatum és a magyar közjog. Bpest, 1889.
11. Birálati jelentése dr. Jászi Viktor magántanári képesítése tárgyában. U. ott, 1898.
12. Magyar alkotmány és jogtörténet, tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére. U. ott, 1902. (2. bővített kiadás 1903., 3. bőv. kiad. 1906. U. ott. Ism. M. Állam 1902. 209., Budapesti Hirlap 1903. 146. sz., 1906. 317. sz. Németül: ford. Schiller Félix. Berlin, 1904., 2. bőv. kiadás. U. ott, 1908.)
13. A szent korona és a koronázás közjogi jelentősége. U. ott, 1907.
Kiszlingstein Könyvészete.
Nemzeti Hirlap 1891. 81. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 191. l., 11. Pótkötet 1904. 730. l.
Ország-Világ 1899. 37. sz. arczk., 1906. 49. sz. arczk.
M. Könyvészet 1902., 1903., 1906.
Petrik, M. Könyvészet 1886–1900. és önéletrajzi adatok.
