Weninger Sándor,
Weninger Sándor,
Jézus-társasági áldozópap és hitszónok, szül. 1813. febr. 13. St. Lorenzóban (Marburg közelében, Stájerország), hol atyjának családi birtokán nagy vashámora volt; Klinkowströmnek bécsi nevelőintézetében végezte tanulmányait; 1832. aug. 12. lépett a jezsuita-rendbe és Kalocsát választotta működése teréül. Midőn Kuncz érsek a jezsuitákat Kalocsára telepítette és számukra kollegiumot alapított; 1860–66. volt annak első rektora. Sokáig volt a pozsonyi kollegiumnak is tagja s egyideig a szatmári házak főnöke. Pozsonyban mint hitszónok működött és különösen híresek voltak dogmatikai beszédei. Munkásságának legjelentősebb része Budapest hitéletének emelésére irányult. A főváros belvárosi templomában 25 évig ő tartotta az imaapostolsági szent beszédeket. Hat évig volt tagja és spiritualisa a társaság budapesti residentiájának. Még 82. évében is fölkereste a prédikálószéket és csak az aggkor gyengeségei bírták őt arra, hogy 1896 tavaszán pihenést keressen Kalocsán, hol azon év nov. 21. meghalt.
Munkája: Fromme Erinnerungen an die Kanzel-Vorträge über den Aberglauben, welche in der St. Salvator-Kirche zu Pressburg im Jahre 1857. und 1858. gehalten hat. Verfasst, in Reime gesetzt Comtesse C. P. Pressburg, 1858.
M. Állam 1896. 271. sz.. és a m. n. múzeumi könytár példányáról.
