Zámbó János,
Zámbó János,
ref. főgymnasiumi tanár, szül. 1831. decz. 18. Szegváron (Csongrádm); volt 1848 as honvéd; 1853. okt. 28. a piarista rendbe lépett; 1854-től gymnasiumi tanár volt Kolozsvárt, Kecskeméten, Sátoralja-Ujhelyt, hol 1867, a rendből kilépett és 1872-től Kis-Kun-Halason a ref. főgymnasíumban a mennyiségtan, természettan és magyar nyelv tanára volt. Meghalt 1904. márcz. 27.
Czikkei a kolozsvári főgymnasium Értesítőjében (1861. A határozatlan ige használata a magyarban); a kecskeméti főgymnasium Értesítőjében (1865. A halotti beszéd és könyörgés nyelvészeti fejtegetése); az Orsz. középtanodai Tanáregylet Közlönyében (III. 1870. A magyar szók elnevezése tanodáinkban.)
Munkái:
1. Egyenletek, feltételek és eredményekkel ellátva. Veszprém, 1857.
2. A személyragos mult részesülő és az «által», névviszonyító használata. Kis-Kun-Halas, 1877. (A gymnasium Értesítőjéből különnyomat.)
Szerkesztette a Zempléni Hiradót 1865–1867. Sátoralja-Ujhelyben. (Névtelenül.)
Petrik Bibliogr.
Vasárnapi Ujság 1904. 14. sz. Nekr.)
Budapesti Hirlap 1904. 91. sz. (Nekr.) – és Német Károly piarista tanár szíves közlése (Rulla).
