Zay Ferencz báró (csömöri),
Zay Ferencz báró (csömöri),
Magyarország főkapitánya, Zay Péter és lunkai és zeleméri Kamarás Borbála fia, szül. 1498-ban; fiatal korában már 1526-ban részt vett a mohácsi ütközetben; 1528. kir. udvarnok volt, 1550. Eger vár várnagya, 1552. az akkor épült Szolnok vár első kapitánya és Külső- Szolnok vármegye főispánja. 1553-ban a naszádosok kapitánya lett. Vitézsége, ügyessége és jeles elmetehetsége még fontosabb állami szolgálatokban tünt föl, midőn 1555. Verancsich Antallal a török udvarhoz követségben küldetett. 1560. júl. l. I. Ferdinánd király hű és fontos szolgálataiért mindkét nembeli gyermekeivel és utódaival az ország bárói és mágnásai sorába emelte; 1568. pedig kassai és Felső Magyarország főkapitányának nevezte ki. Meghalt 1570. okt. 10.
Munkája: De Scepusiensis belli initio & praeludio a. 1560. (M. G. Kovachich, Scriptores rerum hungaricarum minores I. Budae, 1798. 5.)
Hazai és Külföldi Tudósítások 1807. I. 9. sz.
Vasárnapi Ujság 1855. 14. sz.
Toldy Ferencz, A magyar nemzeti irodalom története. Pest, 1865. 50. l.
Nagy Iván, Magyarország családai XII. 330., 333. l.
Thallóczy Lajos, Csömöri Zay Ferencz 1505–1570. 12 melléklettel. Bpest, 1885.
Petrik Bibliogr..
