adománygyűjtés
adománygyűjtés: egyének és csoportok kéregetése olyan hagyományos alkalmakkor, amikor nemcsak kérni szokás az adományt, hanem adni is. A szükség kényszeréből fakadó koldulással ellentétben az adománygyűjtés a → népszokások szerves alkotóeleme; a → köszöntő jellegű szokásoknak, ill, a → dramatikus játékoknak sokszor elengedhetetlen (záró) mozzanata. Néha a játék vagy köszöntés után elmondott spontán szövegekkel kérik az adományt, gyakran azonban az adománykérő formulák a köszöntő vagy akár a rítusének szerves tartozékai (pl. → disznótori kántálás, → Luca napján kotyolás, → regösének). A játékot bemutató, éneklő egyén vagy csoport teljesítményét – gyakran az ügyeskedést, a lopást is beleértve – ismerik el az adománnyal. Az adománygyűjtés ötleteiben, eszközeiben gyakran a kéregetés, koldulás köznapi módjait utánozza, néha az egyházak, kolostorok számára végzett koldulást, adománygyűjtést, kéregetést parodizálja. (Pl. a szigetközi legények → hamvazószerda napján kolduló barátnak öltöztetik az adománygyűjtéssel megbízott legényt, aki – böjt lévén – tojást gyűjt a faluban a közös legénymulatságra.) Az adománygyűjtés sikere érdekében és hagyományosan a falu bolondját öltöztetik fel barátnak. – Az adománygyűjtés nem mindig párosul a színjátékszerűen is előadott kéregetéssel, hanem a játék nézői eleve (szokásszerűen) kötelességüknek tartják, hogy adományt adjanak az előadóknak (pl. → betlehemezés). Az adományt a gyűjtő csoportok kétféleképpen használják fel: egymás közt elosztva mindenki maga költi el, vagy közös mulatságot rendeznek belőle (pl. → asszonyfarsang, → legényavatás, → farsangi köszöntő). Az intézmények, szervezetek számára végzett adománygyűjtés is gyakori volt, ennek emlékét őrzi pl. a → Gergely-járás, a → Balázs-járás. – Az adománygyűjtés szokásának hagyományos formái mellett kialakultak az adomány hagyományos formái is. A közelmúltban és szórványosan ma is pénzt adnak, de hagyományos adomány volt pl. a → karácsonyi köszöntésért gyermekeknek a dió vagy alma → aprószentek napján a korbácsoló, mustározó legényeknek a füstölt hús, a locsolóknak a → húsvéti tojás, a disznótorban kántálóknak, a farsangi köszöntőknek szalonna, kolbász. Az adománygyűjtésnek fontos szerepe lehetett némely népszokás megőrzésében. A legszegényebb társadalmi rétegek gyermekei (de a felnőttek is) pl. gyakran azért jártak betlehemezni, köszönteni stb., hogy az adományt megkapják; ill. némely szokás leglényegesebb eleme az adománygyűjtés volt (pl. → kardozás, disznótori kántálás, nyársalás, → nyársdugás). – Irod. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (Bp. 1968).
Németh Imre
