affinitás <lat. ’rokonság’>: az egyes alkotások között fennálló tartalmi vagy formai rokonság, amely lehetővé teszi és elősegíti a változatok képződését és összekapcsolódását; a népköltészet-elmélet fogalma. A fogalom első leírása és típusainak elemzése, valamint maga a fogalom megnevezése is Ortutay Gyulától származik. Affinitásnak nevezhetjük magát a folyamatot is, amelynek során a rokon elemek (legtöbbször a tartalmi értelemben vett →típusok) kölcsönös vonzása következtében új változatok jönnek létre. Az affinitás jelensége alkotófolyamatként hat, oka az egyes változatok sztereotip, modell jellegű felépítése; ill, a folytonos aktualizálódás (→aktualizálás) során az egymással affinitásban levő elemek segítségével formálódnak ki új változatok. Szövegfilológiai értelemben a kontamináció felel meg ennek. – A különböző műfajokban különböző módon nyilvánul meg. Általában a szkematikus szerkezetek önálló egységei (→motívum, →formula) hajlamosak affinitásra; másrészt hasonló jelenségek figyelhetők meg a több kommunikációs csatornát igénybe vevő művek részei (szöveg és dallam, zene és mozgás, ritmus és szöveg) között; itt az egyik változása a másik affinitásos megváltozását vonja maga után. Ezt és az előadás során bekövetkező változásokat azonban csak igen távolról csatolhatjuk az affinitás fogalmához. (→ még: egyedi műalkotás, →változat) – Irod.Ortutay Gyula: Variáns, invariáns, affinitás (MTA II. Oszt. Közl., 1959); Kriza Ildikó: Affinitás a népballadában (Ethn., 1965); Voigt Vilmos: A variáns, invariáns és affinitás fogalmainak definíciója (Ethn., 1966); Voigt Vilmos: A folklór alkotások elemzése (Bp., 1972).
Voigt Vilmos
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.