agrármozgalmi dal, agrárszocialista dal, parasztmozgalmi dal
agrármozgalmi dal, agrárszocialista dal, parasztmozgalmi dal: a munkásmozgalmi dal egyik válfaja, az agrárproletariátus és a szegényparasztság mozgalmainak költői terméke. Virágkora a századforduló évtizedeire és az 1930-as válságévekre esett. A korabeli időszerű félnépi politikai jellegű programköltészet egyik legismertebb műfaja. Némely darabja népköltészeti gyűjteményekbe is bekerült, egyes sorok pedig szállóigeként maradtak fenn. (Legyen kérges annak is a tenyere, Aki miatt nincs a népnek kenyere!) Az agrármozgalmi dalok egy részét → történeti énekek dallamára alkalmazták, ezek közül legnépszerűbb egy reformkori Metternich-ellenes gúnydal (Magyarok vagyunk, nincs szabadságunk…) és a → Kossuth-nóta volt; más részüket pedig divatos → népdalok és népies műdalok (→ magyar nóta) (Édesanyám is volt nékem; Jaj, de magas, jaj, de magas ez a vendégfogadó; Páros élet a legszebb a világon…) dallamára énekelték, esetleg magát a szöveget fordították visszájára (Gyere velem akáclombos falunkba, Térdig járhatsz ott a sárba, a porba…). Sok a dallam nélküli szövegvers és egyéb műfaj is, ezek általában kevésbé sikerültek. Az agrármozgalmi dalok tudatos szerzői alkotások, bár a költő sokszor ismeretlen vagy álnéven (Paraji Illés, Pörge Pista) szerepel; egyébként van köztük vidéki munkás (a dunapataji Dobor István, a hódmezővásárhelyi Nagy Sándor), továbbá szociáldemokrata (Csizmadia Sándor, Szabó Sándor) és kommunista (Hidas Antal, Kende István, Szatmári-Szatyi Sándor) költő. A századforduló különféle agrármozgalmai (Áchim, Mezőfi, Szántó Kovács, Várkonyi) jellegüknek megfelelően részesítették kisebb vagy nagyobb előnyben a népies formákat és műfajokat. Az agrármozgalmi dalok eszmei mondanivaló és funkció szerint lehetnek szociális → panaszdalok vagy kesergők (Arattam én a múlt nyáron, A hasznát még ma is várom; Ennék, de nincs mit; Perdül a kis dob, jön a végrehajtó…), tiltakozó dalok (Főbíró úr, itten van a papiros; Már én többet ... Szolgalegény nem leszek; Szocialista, az akarok lenni!), ún. biztatók vagy buzdítók (Ajkunkról újra zeng a dal; Föl, föl a harcra munkásnép; Szocialista rabok, Ne szomorkodjatok!), → kortesdalok (Áchim András azt üzente; Munkásember a jelöltünk…), klérus- és úrellenes gúnydalok (→ csúfoló) (Aranyozzák a templomunk oltárát; Megverte a sors is…) és végül ún. szocdemcsúfolók (Földmunkások Szövetsége, ebadta…). A különféle → indulók, → sztrájkdalok, továbbá a május elsejei tüntetésekről, vörös zászlóról stb. szóló dalok azonosak a → munkásdalok, ill. → munkásmozgalmi dalok megfelelő csoportjaival, az ún. szocialista eskü, miatyánk, tízparancsolat, zsoltár stb. pedig a korabeli katonaköltészet egyes műfajaihoz hasonlítanak. – Irod. A parasztdaltól a munkásdalig (Bp., 1968).
Népkör egy alföldi városban a múlt század végén
Katona Imre
