akol, félszeres akol

Full text search

akol, félszeres akol: korlátfákkal, sövénnyel, deszkával, garáddal vagy még szilárdabb falazattal körülzárt, rendszerint négyszög alaprajzú kerített terület, amelynek egyik végét, de gyakran két-három oldalát is fedeles szín, félszer határolja. Az akol szarvasmarhák, lovak, juhok és sertések egykor téli, újabban nyári építménye. A szín rendszerint északnak, ÉK-nek háttal áll; a hosszanti, hátsó oldala deszkával, paticcsal, esetleg trágyával zárt. A lábakon álló színnek gyakran a két rövid vége is fallal zárt, és csak az akol udvara felé nyitott. Az akol eredetileg a nagyszámú állatot tenyésztő vidékeken a külterjes állattenyésztés legfejlettebb és egyben a legelterjedtebb építménye. Önálló építménytípus, sem morfológiai, sem funkcionális tekintetben nem azonos a karámmal, a kosárral, ( esztrenga) az óllal és a hodállyal. Az akolban jászol is áll, vagy az udvaron középen (kerekjászol), vagy a szín alatt. A kerítésen egy vagy egymással szemben két nagy kapu van az állatok, ill. a takarmányt szállító szekerek részére. Az építmény mellé gyűjtötték össze az állatállomány téli takarmányát, és ott állt a pásztorok kunyhója is. A szín a csapadéktól véd és a takarmányozást is elősegíti. Kerítése mellett kút áll, a vályút belülre helyezik. Egy-egy akolban – annak nagyságától függően – néhány, vagy akár 200–300 nagyállatot (ló és szarvasmarha) is elhelyeznek. Amikor még téli szállásul ( erdei szállás) használták, a telelőkön állt, újabban a nyári legelőkön találjuk, s a nyári védelmet szolgálja. A teleltetésre szolgáló akolok a hagyományos teleltetőhelyeken, ólaskertekben ( szálláskert), tanyák mellett, kaszálók szomszédságában, erdőkben stb. álltak. – A karámból és színből álló építményt ismerik az eurázsiai sztyepp nomadizáló népei. A magyarság is – annak ellenére, hogy az akol szó szláv eredetű – az építménnyel a honfoglalás előtt, a török népek körében ismerkedhetett meg. A két hasonló építménytípus a honfoglalás után összefonódott. A 12–17. sz.-i magyar történeti források is színnel ellátott karám jelentéssel említik. Széles körben ismert a nagyarányú állattenyésztéssel foglalkozó területeken, elsősorban az Alföld kiterjedt pusztái szomszédságában. A Hortobágyon a szürke magyar gulya még napjainkban is akolban telel. Az Északi-Középhegységben jobbára egyszerű épülettel összekapcsolt karámot értenek rajta. A Dunántúl folyómenti részein (pl. a Sárközben, a Szigetközben) és a Bakonyban, valamint Erdélyben is azonos funkcióval ismert. – Irod. Szabadfalvi József: Az akol típusa és funkciója (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1970).

Teleltető akol (Debrecen, Nagycsere. 1935)
Szabadfalvi József

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi