Almási Sámuel (Páncélcseh, 1807–Sárosmagyarberkesz, 1875)
Almási Sámuel (Páncélcseh, 1807–Sárosmagyarberkesz, 1875): népdalgyűjtő, ref. lelkész. Tanulmányait a kolozsvári és a nagyenyedi ref. kollégiumban végezte. 1827-től Dobokán, 1835-től Drágon Wesselényi István kastélyában, 1850-től Páncélcsehben, 1865-től haláláig Sárosmagyarberkeszen lelkész. A szakirodalom két kéziratos dalgyűjteményét tartja számon. Az egyiket, amely eredetileg öt kötetből állt és több mint ezer dallamot tartalmazott, valószínűleg 1823 és 1870 között gyűjtötte össze (az I–II. kötet címe Magyar dalnok, a IV–V. köteté Énekes gyűjtemény). Időközben az I. és a III. kötet elveszett. A dalok egy része a „Magyar dallok” és a „Magyar dalnok” c. kétkötetes kéziratba átmásolva maradt fenn. Száz szövegét dallamok nélkül Erdélyi János közölte a Népdalok és népmondák második kötetében. Később Bartalus István, Káldy Gyula és Szini Károly adtak közre általa gyűjtött dalokat dallammal együtt. – A népdalgyűjtésen kívül teológiai és egyháztörténeti kérdésekkel is foglalkozott. Nyolc kötetnyi prédikációja és A dési ev. ref. egyházmegye történeti és statisztikai leírása (1867) c. műve kéziratban maradt. – Irod. Benkő András: Almási Sámuel kétkötetes dalgyűjteménye (Igaz Szó, 1971).
Kósa László
