András napja
András napja: november 30-a, a görögo.-i Patraszban született András apostol és vértanú „égi születésnapja”. Az András napjához legközelebb eső vasárnap → advent első vasárnapja. A 18. sz. végéig parancsolt ünnep volt vigíliával, azaz előtte való napon tartott böjttel (→ szentek ünnepei). Az ünnep előtti vigíliának, böjti napnak – mint más ünnepek esetében is – a → népi hitvilág mágikus erőt tulajdonított, s az adventi idő kezdetével az apostol névünnepe nálunk éppúgy, mint tőlünk nyugatra is a → szerelmi jóslás ideje volt. Pl. Gután (Komárom m.) aki kíváncsi volt arra, hogy ki lesz a férje vagy a felesége, András napján egész nap böjtölt, és csak este felé evett három harapásnyi kenyeret, de azt sem nyelte le, hanem a kapcájába köpte, majd lefekvés előtt a feje alá tette. Éjjel aztán megálmodta, ki lesz a férje, ill. felesége. Hasonló jósló eljárások országszerte ismertek voltak. A lányok egy pohár vízbe piros almát is tettek, s a poharat az ágy alá tették, majd András napjának reggelén megitták a vizet, megették az almát, majd kiszaladtak az utcára, akit megláttak, az lett a mátkájuk. Karácsony böjtjéig → kivirágoztatott ággal jósolták meg a lányok, ki lesz a leendő férjük. Az ország számos vidékén volt szokásban, hogy a lányok, mikor a fonóházból mentek hazafelé, megrázták a zsúpfedeles házak ereszét, s közben kötényüket alá tartották, Úgy tartották, ha búza esett a köténybe, a lány gazdalegényt, ha rozs, zsellérlegényt kapott férjül. Szatmárban András napjakor a ref. lányok is böjtöltek. Este a favágó tőkére kendermagot vetettek, a ezt mondták: „András, neked kendert vetek, mondd meg nekem, kihez megyek?” – Irod. Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938); Gugitz, Gustav: Das Jahr und seine Feste im Volksbrauch Österreichs (Wien, 1949); Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (Bp., 1968).
Manga János
