aranyszőrű bárány, az
aranyszőrű bárány, az: → varázsmese-alak. Parasztlegény szolgálata vagy jócselekedete jutalmául aranyszőrű bárányt (kecskét, malacot, magától járó kocsit) kap. Szállásadó gazdájának leánya el akarja lopni, hozzáragad. A legény furulyájának szavára az aranyszőrű báránnyal együtt táncra perdül, s így folytatják vándorútjukat. Sorra hozzáragad még a leány viselkedésén felháborodott sütőasszony, pap és huszár. A király városába érnek, akinek leánya még sohasem nevetett. A különös társaság láttán elkacagja magát. Apja a legényhez adja feleségül. A lakodalomban az aranyszőrű bárányhoz ragadt táncolók is szétválnak (AaTh 571). A több változatában és (AaTh 571B) „Trikkum-trákkum”-redakciójában is obszcén jellegű mesét az újabb személyek és tárgyak összeragadásakor megismételt mondóka jóvoltából a feljegyző személye vagy intenciói következtében több esetben → gyermekmeseként jegyezték fel és közölték. Formáját tekintve → láncmese, ill. → halmozó mese, mely nem minden esetben kapcsolódik a „Szomorú királykisasszony” típushoz. 12 feljegyzett magyar változata ismert a nyelvterület K-i és D-i részből (+2 az AaTh 571B redakcióból). A cseh népmesekincsben a mesének a magyarhoz hasonlóan két formája ismert, azzal a különbséggel, hogy itt a magától járó kocsival kapcsolatos forma a gyakoribb, az aranyszőrű báránnyal kapcsolatos a ritkább. A román változatók ugyancsak az aranyszőrű bárányról szólnak. Létezik a mese lengyel, orosz, délszláv, görög és török mesekincsben is, Ny-Európában is számos változatát feljegyezték, első ízben a 15. sz.-ban Angliában, verses formában. Valószínű kapcsolatai a samanisztikus hiedelemvilággal nem tisztázottak. – Irod. Polivka, G.: Pohádkoslovné studie (Praha, 1904); Schullerus, A.: Verzeichnis der rumänischen Märchen und Märchenvarianten (Helsinki, 1928; FFC 78); Eberhard, W.–Boratav, P. N.: Typen türkischer Volksmärchen (Wiesbaden, 1954); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (II., Bp., 1960; UMNGy IX.); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Kovács Ágnes: A XX. században rögzített magyar népmeseszövegek XIX. századi nyomtatott forrásai (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1969).
Kovács Ágnes
