árvagané: szarvasmarhák legelőn elhullajtott trágyája, amelyet összegyűjtenek, megszárítanak és tüzelőanyagnak használnak (→juhpor, →tőzeg). Gané elnevezése is ismert. A legelőn talált árvaganét megfordítják, majd száradás után összeszedik és fedél alatt elraktározzák. Használata a fátlan alföldi területeken széles körű: a nagy pusztákon (Hortobágy, Nagy- és Kiskunság), azok szomszédságában, így a Hajdúságban, a Nyírségben, a Bácskában, a Bánságban, a Rétközben, a Bodrogközben, az Ecsedilápon, Heves és Borsod m. sík vidékein. Az árvaganéval való tüzelés a pusztai pásztorszállásokon, falvakban és városokban egyaránt szokásban volt. A 16. sz. első felében Oláh Miklós a betelepült kunok tüzelőjének tartotta. A 18. sz. második felében mondották ganénak az ugyancsak fűtésre használt kivetett tőzeget is. A szedett trágyával való tüzelés ismeretes a fátlan eurázsiai sztyepp-övezetben (Mongólia, K- és Ny-Turkesztán) a Tien-San, a Svájci- és a Francia-Alpok erdőhatár feletti völgyeiben, valamint a régi Peruban. A grönlandi eszkimók a sirályok trágyájával tüzelnek. – Irod. Schmidt, M.: Die materielle Wirtschaft bei den Naturvölkern (Leipzig, 1923); Gunda Béla: A magyar gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodás kutatása (Bp., 1948); Wildhaber, R.: Vom Schafmist im Avers (Schweizer Volkskunde, 1950); Gunda Béla: Tőzeg szavunk tárgytörténetéhez (Magy. Nyelvőr, 1951).
Szabadfalvi József
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.