átmeneti rítusok
átmeneti rítusok: a francia rites de passage kifejezés magyar átültetése; e szakkifejezést Arnold van Gennep honosította meg, s úgy használják, mint az emberi élet fontos átmeneteihez fűződő → rítusok összességének megjelölését. Ide tartoznak pl. a gyermek születéséhez (→ szülés), a felnőtté avatáshoz (→ avatás), a → lakodalomhoz, temetéshez fűződő rítusok (→ halotti szokások), de hasonló rítusok fűződhetnek helyváltoztatáshoz, a társadalmi helyzet megváltozásához is. Van Gennep megállapítása szerint három fő fázisuk van: az elválasztó rítusok az előbbi, elhagyandó állapotból kivezetik az egyént, majd egy átmeneti, várakozó állapot következik be, s ezt követik a befogadó rítusok, melyek az új állapotba vezetnek. Az átmeneti rítusok nemcsak a paraszti kultúrában játszanak szerepet, hanem ahogy erre van Gennep is utal, pl. katonaságnál, az oktatási rendszerben, a hivatalba való beiktatáskor stb. is megfigyelhetünk hasonló rítussort, sőt ilyen rítusokat találunk az óévből az → újévbe való átmenetkor, az évszakok változásánál, hasonló elv érvényesülhet a térbeli, területi határok kijelölésénél is. – Az átmeneti rítusokra azért van szükség, hogy megkönnyítsék az egyéni életben beálló kríziseket, melyeket a változás idéz elő, a hirtelen átmenetet lassítsák s kész közösségi formákat, szerepeket bocsátanak az egyén rendelkezésére. – Irod. van Gennep, Arnold: Les rites de passage (Paris, 1909).
Dömötör Tekla
