baráber <valószínűleg a népies ném. Baurauber ’építkezéseken dolgozó hitvány alak’ szóból>
baráber <valószínűleg a népies ném. Baurauber ’építkezéseken dolgozó hitvány alak’ szóból>: építőipari idénymunkákon dolgozó szakképzetlen lumpenproletár. A baráber vagy barábel szó mintegy 100 éve került az építőipari vándormunkásság nyelvébe; legutóbb már ügyes, mindenre vállalkozó vándormunkás értelemben használták. Ismertek voltak az út-, vasút- és hídépítő munkások, sok esetben a bányászok, sőt a nagyüzemi munkások körében is, de leggyakrabban a kubikosok emlegették. A fogalom általában vegyes vagy bizonytalan nemzetiségű, otthontalan, családtól-rokonságtól elszakadt, örökké vándorló férfit jelöl, aki olykor szakképzett munkás volt, többnyire azonban mindenféle segédmunkára vállalkozott, így kubikolásra is. A baráberek deklasszált munkásokból, kivételesen elzüllött értelmiségiekből kerültek ki, sok volt köztük a külföldi, ill. idegen. A többi rendes munkástól általában elkülönültek, azok ugyanis sok tréfát követtek el rovásukra. Amíg dolgoztak, munkájuk ellen nem volt sok kifogás, sőt olyan feladatokra is vállalkoztak, amelyekre az óvatosabb munkások nem: így a hídépítő keszonosok között éppenhogy jó csengése volt a baráber szónak. Baráberos (hajszás) munkán keresett bérüket a baráberok napján (szombattól keddig) elitták, árokban hemperegtek, rongyokba, zsákokba burkolóztak: sokszor még a bakancsukat is eladták, madzagból volt a baráberövük, és barábertöpörtőre (eperre) fanyalodtak hétközben. Mulatozásaik során el-elhangzott néhány züllöttségükről tanúskodó barábernóta is. A keszonosok újoncaikat felavatták barábernak: kifelé menet a lábát létrához kötötték, lapátjával ki-ki fenekére vágott és megrendelte, milyen italt akar fogyasztani az ünnepségen. (→ még: mangár) – Irod. Tömörkény István: Napos tájak (Bp., 1908); Katona Imre: A baráber (A kubikosok egyik típusa) (Ethn., 1956); Havas Gábor: Baráberszentelés (Sínek között 1958. 4. sz.).
Katona Imre
