bárány mája, a
bárány mája, a: tréfás → legendamese. Krisztus és útitársa, Szent Péter földi vándorútjuk során egy bárányt kapnak. Az éhes Péter megeszi a bárány máját, és azt állítja, hogy a báránynak nincs is mája. Krisztus pénzt lel vagy egy királykisasszony meggyógyításáért pénzt kap, s azt háromfelé osztja. Péter kérdésére azt mondja, hogy a harmadik csomó azé, aki megette a bárány máját. Péter erre bevallja tettét (AaTh 785). Európa-szerte, sőt Európán kívül is Péterhez és útitársához fűződő mesés legenda, nálunk a fent vázolt formában a Duna–Tisza közén és a Tiszától keletre közismert. Pozitív, táltosi attribútumokkal is rendelkező hőse minden változatnak Krisztus, a nevetséges együgyű, falánk és kapzsi kísérő többnyire Péter, de néha más is (a paraszt, a zsidó stb.). A magyar változatok egy részébe beékelődik a királykisasszony meggyógyításának (feltámasztásának) története, melynek során Péter ismét szégyenben marad, mert mikor önállóan fog a gyógyításhoz, s a királykisasszonyt feldarabolja, nem sikerül újra összeillesztenie és életre keltenie (AaTh 753A). Apokrif legenda, mely már a Pancsatantrában felbukkan, de zsidó és mohamedán előzményei is vannak, végső soron minden valószínűség szerint a középkori bizánci (keleti) egyházhoz kapcsolódik, a sikertelen feltámasztási kísérlet pedig ógörög hagyományokra vezethető vissza. A téma közeli párhuzamai Pauli példatárában és a Gesta Romanorumban is megtalálhatók, a 16. sz.-ban Hans Sachs és Montanus tréfás történetei között is szerepelnek. A gazdag magyar változatanyag közvetlen írásbeli vagy szóbeli előzményeit eddig nem sikerült megtalálni. (→ még: tréfás legenda) – Irod. Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (II., Leipzig, 1913); Dégh Linda: Pandúr Péter meséi (I–II., Bp., 1941, 1942; UMNGy III–IV); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Liungman, W: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Honti János: Az ellopott máj (Válogatott tanulmányok, Bp., 1962); Béres András: Rozsályi népmesék (Bp., 1967; UMNGy XII); Erdész Sándor–Halmos István–Kovács Ágnes: Ruszkovics István meséi (Bp., 1968; MNKF 4.).
Kovács Ágnes
