baskírok
baskírok: saját nevükön baskurtok, a török nyelvcsalád ÉNy-i kipcsák ágához tartozó nép. A SZU-ban, a Baskír Autonóm Köztársaságban, ill. a Volga menti Tatár Autonóm Köztársaságban mintegy 8 milliónyian élnek. Nyelvükre nagy hatással volt a kazáni tatár nyelv. 1932-ig arab betűs írást használtak. 1937-ben tértek át a cirillikának hangrendszerük sajátságaihoz módosított változatára. Vallási életüket a szunnita mohamedán hagyományok határozták meg. A baskír etnogenezis kevéssé tisztázott. Tömegeikbe valószínűleg finnugor csoportok is beolvadtak. Baskíria maga is a magyar őshaza kikövetkeztethető földjén terül el. Arab forrásokban előfordul a magyarság és a baskírok azonosítása. Így Ibn Rusta és Al Balhi a 10. sz.-ban kétféle baskírt ír le, éspedig volgait és dunait. A 11–13. sz.-ban szintén megkülönböztetik a magyarok két csoportját, vagy róluk szólva a „belső basdzsirt” kifejezést használják. A baskíriai magyarok töredékére utalhat 1539-ből a Tomnikov mellett lakó mozserjanok népneve. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a baskírok törzsnevei egyeznek a magyarság két törzsnevével. Pl.: Jenej–Jenő, Surmat–Gyarmat stb. Kísérletek történtek a baskír földrajzi nevek magyar kapcsolatainak feltárására. A baskírok néprajzi kutatásával magyar őstörténeti szempontokat is érvényesítve Vámbéry Ármin és Mészáros Gyula foglalkozott. – Irod. Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása (Bp., 1930).
Vass Előd
