belső legelő, csordajárás
belső legelő, csordajárás: a → belső telket övezés vagy ahhoz közel fekvő kezesjószág részére fenntartott legelőterület. Az elnevezés ott indokolt, ahol a határban külső → legelő is van. A belső legelőre naponta hajtották ki az állatokat, a külső legelőn viszont szilaj állattartás mellett egész évben, félszilaj tartás mellett tavasztól őszig legelt az állat (→ külterjes állattenyésztés). A belső legelőn meghatározott rend szerint történt a legeltetés. Debrecenben pl. a 18–19. sz.-ban közvetlenül a kertek alatt a borjú és a disznó legelt, a ló az egész legelőt járhatta, kivéve az igás lovakat, mert azokat mindenki maga legeltette, a vágócsorda és az igásökrök csak a nekik kijelölt részen legelhettek stb. A belső legelőn az állatokat részben saját, részben közös pásztor őrizte. (→ még: állattenyésztés, → szálláskertes település) – Irod. Balogh István: A debreceni belsőlegelő és felosztása 1867-ben (Debrecen, 1937); Balogh István: Pusztai legeltetési rend Debrecenben a XVIII–XIX. században (Ethn., 1958).
Török Katalin
