bigézés
bigézés: ütőfával röptető csoportos → sportjáték. Pontszerző versenyjáték. Nagy elterjedettségére vall sokféle elnevezése passzív → játékeszközéről (bige, pige, pike, brige, brincka, peca, pilincka, pilincke, dólé), egy 10–12 cm hosszú, 2–3 cm átmérőjű keményfa pecekről, amelyet mindkét végén meghegyeztek. Ütője (aktív játékeszköze) a kánfa, kámpa, kámba, verő, kampaverő, bigeütő, bigefa, levater, levatta, egy 60–70 cm hosszú léc vagy husáng. A játékosok igyekeznek a földön fekvő bigét hegyre ütéssel felütni, majd a levegőben elütni. Lépésben számolják, hogy ki tudja messzebbre röpíteni. A bigéző igyekszik egymás után minél többször játékban maradni, ezért a felütött bigét oldalütéssel el kell találnia, különben „lesül”, át kell adnia az ütést társának. Az ütő játékost pöcköléssel jelölik ki. A bigézést megkezdő játékos egy kis földbe ásott lyukra fekteti a bigét, majd ütőbotjával a lyukból kipöcköli, utána botját maga mellé fekteti. Ha ellenfele elkapta röptében a bigét, vagy a lefektetett ütőfát a bige ráhajintásával eltalálta, ő lesz az első ütő. A játéknak több változata van (bigézés lyukra, körre). A nyerő pontok beszorozhatók, ha az ütő játékos a levegőben ütögetéssel többször megtáncoltatja, majd ezután üti el a bigét. Van olyan változat is, hogy megegyezés szerint minden ütő háromszor üthet. Ezt latin szavakkal is kifejezik: „szemel, hisz, ter”. – Irod. Gönczi Ferenc: Somogyi gyermekjátékok (Kaposvár, 1949); Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).
Bige (Alföld)
Bigézés (1952. Hajdúhadház, Hajdú-Bihar m.)
Lányi Árpád
