bitangkaró, bitó: a pusztai pásztorszállásokon a kunyhó vagy →cserény közelében leállított oszlop, kiszáradt fa törzse, amelyhez a máshonnan elbitangolt állatot hozzákötötték addig, amíg gazdája érte nem jött. Ide kötötte lovát a látogatóba érkezett pásztor is. A csikósok tanyáin, ahol nem voltak →borjúcövekek, →fejőágasok, a bitangkarót lókarónak is nevezték. – Irod. Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (Bp., 1912); Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914).
Szabadfalvi József
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.