Bolond Istók
Bolond Istók: anekdotahős, az ostoba, felületes ember jelképe. Dugonics András szerint Léván született, és egész életében nem volt más kívánsága, mint hogy meglássa Debrecent. Elkutyagolt hát Léváról Debrecenbe az első házig (a vámsorompóig), s onnan visszafordult nagy megelégedéssel. Innen ered a szólás, hogy: „bekukkantott, mint Bolond Istók Debrecenbe” (→ szólásmagyarázó mese). A mondás a 18. sz. fordulóján igen népszerű lehetett, erre vall Szaller György könyvének a címe „Istók Debreczenbe!” (Pozsony, 1794), mely nem annyira a bolondos legény kalandjaival, hanem inkább deák és német nyelven magyarázott magyar grammatikájának bírálóival foglalkozik, akiket a tudós professzor ugyancsak leteremt, amiért „tsak bé-tekéntettetek – bé barátim a könyvbe, mint az Istók Debreczenbe”„ s ennek következtében – szerinte – igazságtalan kritikát mondtak róla. De erre utal Szirmay Antal említése is „Hungaria in parabolis” c. munkájában (Buda, 1807): „Morionum de genere memorabiles sunt apud Hungaros: Oktondy, Bonfordy, Bolond Istók Debreczenbe ...”. A Bolond Istók anekdota Dugonics nyomán végigvonul a 19. sz.-i közmondás- és anekdotagyűjteményeinken. Arany János idejében még eleven lehetett Debrecenben, Benedek Róza azonban a 20. sz. első évtizedeiben már sem Léván, sem Debrecenben nem találta nyomát. (BN 1348*; MNK 1349*27) Ismeretesek még → Bolond Mihók, Bolond Jankó, Bolondos Gyurka stb. nevű Eulenspiegel-szerű mesehősök (→ Csalóka Péter). – Irod. Benedek Róza: Bolond Istók (Ethn., 1911); Kardos Lajos: Bolond Istók a XVIII. században (Ethn., 1912); Waldapfel József: Istók – Debretzenbe (Ethn., 1929); Kovács Ágnes: A rátótiádák típusmutatója (Bp. 1966).
Kovács Ágnes
